Vagy tíz-tizenöt esztendeje – nem csoda, ha sem a szerzőre, sem a címre nem emlékszem – olvastam egy rendkívül fantáziadús tanulmányt arról, milyen jövő vár az emberiségre. A dologban az volt a lenyűgöző, hogy a futurológiai eszmefuttatás nem pusztán arról szólt, milyen nagyszerű és kényelmes eszközeink lesznek, sokkal inkább arról, hogy ezek az eszközök miképpen lesznek használhatóak, s használatuk milyen következményekkel jár majd.

Szociális innováció
Nos, lassan elérkezik az a jövő, amit a tanulmány emlegetett, és én azt látom, hogy egyik másik jóslata valóban itt kopogtat az ajtónkon. Mielőtt azonban a megvalósult jövendölések egyikéről hírt adnék, hadd időzzek még kicsit ennél az elfelejtett című szövegnél!
A dolgozat ugyanis nem pusztán azt mutatta meg, ami már akkoriban is nyilvánvaló volt, hanem azt is – és azt hiszem, éppen ezért volt rám olyan nagy hatással –, amiről még alig-alig szerezhetett tudomást a szélesebb nyilvánosság. Elmesélte például, milyen szociális innovációk vannak kialakulóban, hogy a fejlett társadalmak problémáira, hol és hogyan keresik a megoldást, hogy a közösségek számára fontos szolgáltatások előtt milyen utak állhatnak.

Elvárás és elszámolás
Azt jósolta például, hogy a közszolgáltatásokat vállalkozói alapon fogják működtetni a legfejlettebb közösségek. A technikai haladás lehetővé teszi ugyanis a hatékony kontrollt, s így számos közszolgáltatást vállalkozóként működtethetnek majd azok, akik most állami, önkormányzati alkalmazottként működtetik.
Olyasféle rendszert kell elképzelni, mint amilyen a háziorvosi szolgáltatás lett. (De hol voltak akkor még háziorvosok?) Az állam megfogalmazza elvárásait, a vállalkozó biztosítja a szolgáltatást, azaz gyógyítja a betegeket, s a hatékony munkájáról az állami biztosítási rendszerrel elszámol.
Miért ne működhetne ugyanilyen alapon az iskola, a kórház, a tömegközlekedés, vagy a könyvtár? – kérdezte a hajdani tanulmányíró.

Anarchista könyvtár
És hasonlót kérdeztek a közelmúltban a Stockholm melletti Nacka település könyvtárosai is, akik 2005-ben azt vetették fel a helyi önkormányzatnak, hogy a település helyett maguk működtetnék a könyvtárat. Hamarosan alapítottak is egy szövetkezetet, amit később Kft-re cseréltek, s mivel az önkormányzat is jónak tartotta az ötletet, a jövő elkezdődött.
A svéd könyvtáros Kft, a Dieselverkstaden AB jelenleg három közkönyvtárat működtet Svédországban. A rendszer kettősségét, az erős közösségi kontrollt tükrözi, hogy a cég csak, mint üzemeltető szerepel, de maga a könyv- és médiatár, illetve a könyvtári eszközállomány tulajdonosa az önkormányzat.
Hogy a könyvtári szolgáltatások minél magasabb színvonalúak legyenek a Dieselverkstaden AB munkatársai többnyire olyan szakemberek, akik bármiben segíteni tudnak a látogatóknak. Könyvtárosok, tanárok, a média, a film, az irodalom, a zene, a művészetek szakértői dolgoznak a könyvtáros vállalkozásnál. A fiatal felnőttek fontos célközönség, ezért igyekeztek olyan embereket összegyűjteni, akik ismerik e korosztály igényeit.
És még egy érdekesség: a Dieselverkstaden anarchista vállalkozás. A Kft. formális vezetőség és igazgató nélkül működik. Mindenki felelősséget vállal a munkájáért és talán ez a titka a sikeres működésnek.