A minap barátaimmal a családi könyvtárban zajló furcsa jelenségekről beszélgettünk. Kiderült, hogy a házi könyvtárban tapasztalható, már-már paranormális tünetek nem pusztán egy-egy család könyvespolcaihoz kapcsolódva jelentkeznek, hanem több könyvtárban is előfordulnak. Rövid, ám annál tartalmasabb kutatás során megállíthatóvá vált, hogy a különös jelenségek annyira általánosak, hogy a családi könyvtárakkal kapcsolatban törvényszerűen is megragadhatóak.

A Könyvkultúra Magazin által kezdeményezett kutatás eredményeit axiómákba foglalva most, íme, közreadjuk.

Könyvtári anyagcsere-folyamatok

A házi könyvtár gyarapításának legtermészetesebb módja a kölcsön-kérés. Azaz a családi könyvtárak között folyamatos anyagcsere zajlik.

Az ajándékba kapott, de borzalmasnak talált könyveket nem lehet továbbajándékozni, mert nem ajándékozunk szemetet, mert idővel elfelejtjük, hogy kitől kaptuk. Tehát: minden komolyabb múltra visszatekintő családi könyvtárban akad olyan kötet, amit soha senki nem olvasott el.

Hiába teszed félre a kisebb gyermek számára a kötelező irodalmakat, amikor szükség lenne rá, nem találod. Következmény: minden család könyvespolcán két-három példányban is megtalálható a legtöbb kötelező irodalom.

Könyvek és emberek

A könyvek mennyisége és tartalmi gazdagsága fordított arányban áll a könyvespolc árával.

A tévéképernyő átmérőjéből következtetni lehet a könyvespolc hosszára.  

Minél több könyv található egy lakásban, annál nagyobb az esélye annak, hogy a könyveket eredeti funkciójuktól függetlenül – azaz pl. levélnehezékként, alátámasztásként, stb. – is igénybe veszi a család.

A házi könyvtár elemi szabályai

Ha egy könyvet bármilyen vízszintes felületen – éjjeliszekrényen, dohányzóasztalon, kiskomódon, pianínón – elhelyezel, hamarosan újabb és újabb könyvek kerülnek rá, s észrevétlenül, mint a cseppkövek, könyvtornyok alakulnak ki lakásodban.  

Minden könyvespolcon megtalálhatóak a könyvek tetejére becsúsztatott könyvek.

Megfejthetetlen okból a sorból kivett, de oda vissza nem helyezett könyvek nyomán sem alakulnak ki foghíjak a könyvespolcon.

A könyvtári rendről

A könyvek papír, vagy műanyag borítói idővel önálló életre kelnek, s eredeti kötetüktől távol, a lakásban bárhol felbukkanhatnak.

Annak esélye, hogy a polcról kiemelt kötet eredeti helyére kerüljön vissza, radikálisan csökken a családban rendszeresen olvasó személyek számának növekedésével.

Bármennyit, és bármilyen gyakran forgatják a könyveket a családtagok, a köteteket borító porréteg vastagsága egyenes arányban nő a könyvtár gyarapodásával.

Relativitás

Olvasást nem lehet abbahagyni. Az olvasás félbehagyásának oka a legtöbb esetben valami zavaró körülmény. A zavaró körülmény többnyire a könyv utolsó fejezeténél bukkan fel.

A „csak még pár sor” az olvasó számára minimum harminc oldalt jelent. Hasonlóképpen a „még ezt a fejezetet” nem az éppen olvasott fejezetre, hanem az azt követő fejezet befejezése után kezdődő fejezetre vonatkozik.   

A jegyzetelés törvényei

Ha külön cetlikre jegyzetelsz, elveszíted a cédulákat.

Ha a margóra írod a megjegyzéseidet, annyira apró és ronda ákombákomokat firkálsz, hogy később úgysem tudod elolvasni.

Ha mégis olvashatóak a jegyzetek, pár év elteltével már teljesen értelmetlennek találod a hajdan korszakalkotónak gondolt megjegyzéseket.

Záró tételek

A könyv – szemben az energiával – nem alakul át, csak elvész.

Az olvasó számára az olvasással töltött idő kiesik a tér-idő kontinuumból

A családi könyvtár, per definitionem, pszichedelikus tér, azaz „olyan képzelgéseket kiváltó termék, amely eltorzítja az érzéki észleleteket, érzéseket, vagy megváltoztatja a tudatosság állapotát”