Követésre méltó, nagyszerű kezdeményezéssel fordult az ország népéhez a Francia Nemzeti Könyvtár. Gyűjtést rendezett annak érdekében, hogy egy egyedülálló kéziratot, egy csodálatos nemzeti kincset meg tudjon szerezni. Persze adományokból nehéz összerakni a szükséges, csaknem harmadfélmillió eurót, de a könyvtár már azzal is elégedett lenne, ha a bibliofil közönség háromszázezer euróval hozzájárulna a kézirat beszerzéséhez. A hiányzó milliókat az állam biztosítja.
Eddig kétszázhuszonötezer euró gyűlt össze, s így most a könyvtár minden követ megmozgat, vagy pontosabban, minden lehetséges marketingeszközt bevet, hogy a kijelölt határidőre, azaz november 28-ra együtt legyen a pénz.

Háromból a legszebb
Persze nem akármilyen kézirat az, ami felkeltette a Francia Nemzeti Könyvtár érdeklődését. Igazi nemzeti kincs. A különleges kötet ugyanis a francia kulturális örökség része, s így értelemszerűen a nemzeti gyűjteményben van a helye.
A Tizenkét Caesar című díszes kéziratról van szó, amely Toursban készült, 1520-ban, három gyakorlatilag azonos példányban.  A megrendelő I. Ferenc király volt, s a remekműveket magának, illetve uralkodótársainak szánta. Az egyiket például V. Károly császárnak ajándékozta.
Persze nem kétséges, hogy a legszebbet tartotta meg. Nos, ezt a legszebbet akarja most megszerezni a Bibliotheque Nationale de France.

 A kultúra ínyence
Mielőtt azonban a kötetről ejtenék néhány szót, meg kell magyaráznom azt, ami már nyilván feltűnt az olvasónak: Miért készült 1520-ban illusztrált kézirat, ha a könyvnyomtatást már jó hetven évvel azelőtt feltalálta Gutenberg?
Nos, a válasz egyszerű. Bár a XV. század dereka óta Európa szerte elterjedt a nyomtatás, és egyre több nyomtatott könyv jelent meg, azért a fényesen díszített kéziratokat még sokáig kedvelték a főurak, uralkodók. I. Ferenc is támogatta a könyvnyomtatást, mi több, megtiltotta a könyvek, különösen a régebbi, vagy értékesnek ítélt, illusztrált kódexek külföldre vitelét, sőt, ő volt az első uralkodó, aki a kötelespéldány intézményét bevezette. 1537-ben ugyanis elrendelte, hogy a királyi könyvtár minden megjelenő kötetből kapjon egy példányt. S ezzel alapozta meg a Francia Nemzeti Könyvtár gyűjteményét.
Mégis, kulturális tekintetben Ferenc igazi ínyenc volt. Mindenféle műkincset gyűjtött, összevásárolta Michelangelo, Tiziano és Rafaello képeit, olyan a művészeket hívott udvarába, mint Leonardo da Vinci, Primatice, vagy az aranyműves Benvenuto Cellini.
És természetesen szenvedélyesen gyűjtötte a ritka, szép kivitelű kéziratokat is. Nem annyira könyvet látott ezekben – mint ahogyan ma sem a szövege miatt fontos a Francia Nemzeti Könyvtárnak – inkább műalkotást. Amin persze nem is csodálkozhatunk.

Picike rajzok, grandiózus portrék
A francia könyvbarátokat lázban tartó, egyedülálló kéziratot Jean Bourdichon (1457-1521), illuminátor és festőművész készítette. Bourdichonnak egyébként számos munkája fennmaradt, s a kor egyik legnagyobb miniatúra-festőjeként tarjuk számon.
Tizenkét Caesarja azonban nem a más műveire jellemző, aprólékos kidolgozás miatt egyedülálló, sokkal inkább a portrék – ma talán úgy kellene mondani – fotorealisztikus megformálása miatt. A harminckét (22 x 14.5 cm) pergamenlevélből álló könyvecske tizenhat finom arcképet tartalmaz Julius Caesartól Antoninus Piusig. A portrék többnyire profilból ábrázolják a császárokat, s némelyik illusztráció olyan élethű, hogy az arcon futó  vénákat is érzékelteti a mester. A császárok homlokát természetesen babérág övezi, a páncélt és tógát arany keret határolja. Bár picike rajzok ezek, mégis grandiózus portrék.
Az arcképeket egyébként rövid életrajzok kísérik, amelyek leírják a császárok karakterét és haditetteit.

Ezernyolcszáz könyvbarát
A három ötszáz esztendős kézirat másik két példányát Svájcban, illetve az Egyesült Államokban őrzik. A Genfi könyvtár, illetve a Walters Art Museum, Baltimore-ban természetesen semmi pénzért nem válna meg saját példányától, de most egy magángyűjteményből eladásra kínálták az Első Ferencnek készült, legszebb változatot.  
A Bibliotheque Nationale de France vezetői úgy érezték, itt a lehetőség, hogy ismét a nemzeti gyűjteménybe kerüljön a kézirat, s az, hogy a szükséges pénz nem áll rendelkezésre, nem igen zavarta a francia könyvtárosokat. Meghirdették a gyűjtést, minden fórumon elmondták, mennyire fontos az, hogy Jean Bourdichon műve ismét Párizsban lehessen, sőt még azt is kijárták, hogy a mecénások adókedvezményt kapjanak.
Eddig több mint ezernyolcszáz francia könyvbarát járult hozzá adományával a tervezett vásárláshoz. Ők már biztosan ott lehetnek a kézirat ünnepélyes bemutatásán.