Az elmúlt napokban különleges könyvbemutatóra került sor Budapestern: a Levelek Orbán Viktorhoz című kötet nem csupán egy új kiadvány a kortárs magyar könyvpiacon, hanem egy olyan dokumentumgyűjtemény, amely ritka módon enged betekintést a miniszterelnök kiterjedt levelezésének dimenzióiba. A bemutató – amelyen kerekasztal-beszélgetésen Heil Kristóf Mihály, a kötet szerkesztője, Nagy Andor (korábbi kabinetfőnök, volt nagykövet) és Nagy János (a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár, a miniszterelnök titkára) avatott be a lebelezés részleteibe. – éppúgy szólt a könyvről, mint arról a társadalmi, politikai, kulturális közegről, amelyből a kötet megszületett.

A Levelek Orbán Viktorhoz alapját azok az írások adják, amelyeket az elmúlt években magánszemélyek, civil szereplők, olykor intézmények vagy politikusok juttattak el Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Olyan személyiségek üzeneteit is megtaláljuk a kiadványban, mint Jean-Claude Juncker, Helmut Kohl, Bill Clinton, Margaret Thatcher, Nicolas Sarkozy, Benjamin Netanjahu vagy Donald Trump, de művészek, sportolók is megjelennek, mintKemény Dénes Arnold Schwarzenegger vagy Chuck Norris. Az egyik legérdekesebb és legmeghatóbb levelet egy 19 éves erdélyi fiatalember írta a miniszterelnöknek a külhoni magyarok által régóta áhított kettős állampolgárság bevezetésének alkalmából. 

A kötetben helyet kapnak személyes hangú levelek, amelyek egyéni sorsokat, élethelyzeteket mutatnak meg, közéleti reflexiók, amelyek politikai, gazdasági vagy kulturális kérdésekre reagálnak, valamint ironikus, kritikus vagy éppen támogató hangvételű írások. A szerkesztők ezekből válogatva olyan anyagot állítottak össze, amely egyszerre tükrözi a magyar társadalom sokszínűségét és Magyarország nemzetközi beágyazottságának különböző rétegeit.

A könyve nemcsak azért érdekes, mert tükrözi azt, hogy hírességek hogyan viszonyulnak a miniszterelnökhöz, de azt is megmutatja, mit jelent ma Magyarországon „levelet írni a hatalomnak”. A kötetben szereplő hétköznapi emberektől érkezett írások egyfajta „társadalmi hőmérőként” működnek, megmutatják, milyen ügyek foglalkoztatják az embereket, és milyen nyelven próbálnak kapcsolatba lépni a politikai vezetéssel.

A levelek izgalmasan sokrétűek, így a kötet szövegtömege egyszerre személyes és nyilvános, egyszerre intim és politikai. A levelekből kirajzolódik a vidéki és városi tapasztalatok eltérése, a generációs különbségek, valamint az a mód, ahogyan az emberek saját problémáikat a „nemzeti” szintre emelik.

A kötet olvasható pusztán dokumentum-gyűjteményként, és irodalmi értékként is. Bár a levelek nem irodalmi céllal születtek, sok közülük erőteljes narratívával, karakteres hanggal, sőt olykor tudatos stiláris megoldásokkal rendelkezik. Így a kötet egyfajta határterületet képvisel dokumentum és irodalom között, ahol a hétköznapi beszéd válik esztétikai tapasztalattá.

A Levelek Orbán Viktorhoz természetesen nem vállalkozik arra, hogy egységes képet adjon arról a viszonyról, ahogy a magyar miniszterelnök felé fordulnak egyszerű emberek és hírességek, ereje inkább abban áll, hogy megmutatja a különböző nézőpontok egymás mellettiségét, dokumentálja a megszólalás vágyát, láthatóvá teszi a társadalmi feszültségeket, és teret ad olyan hangoknak, amelyek ritkán jutnak el a nyilvánosság szélesebb fórumaira.

Kordokumentum és olvasmányos gyűjtemény egyszerre, olyan könyv, amely nem egy történetet mesél el, hanem sok száz történet foszlányát villant meg. Nem tévedhetünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a kötet nemcsak az olvasók érdeklődésére tarthat számot, hanem a közéleti gondolkodás számára is fontos kérdéseket vet fel, s végső soron arra emlékeztet, hogy a politikai közösség nem pusztán intézményekből áll, hanem cselekvésekből, például megszólalásokból, levelekből, hangokból. És ezek a hangok együtt rajzolják ki azt közéleti és diplomáciai teret, amelyben élünk.