Emléktábla avatással és kötetbemutatóval emlékezett Miskolc az idén februárban elhunyt Fecske Csaba József Attila-díjas költőre. Miskolc poétája négy évtizedig élt és alkotott az Avas városrészben, a Gesztenyés utcában, ahol pénteken emléktáblát avattak tiszteletére, majd versszínházi est keretében bemutatták utolsó, posztumusz megjelenésű versgyűjteményét. 

„A semmi gödreit próbáljuk betömni életünkkel mindig minden / átadja helyét valami másnak szeretünk / így vetünk tört a halálnak” 

Fecske Csaba tisztelői, pályatársak, szomszédok és utcabeliek gyűltek össze a négyemeletes avasi panelház előtt pénteken délután a Magyar Írószövetség és Miskolc Megyei Jogú Város közös ünnepi műsorán, melynek során felavatták a költő tiszteletére készített márvány emléktáblát. Az ünnepséget Lajos András, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze és Vihula Mihajlo gitárművész közös előadása nyitotta meg, melynek során az életmű egyik legmeghatározóbb darabja, az Anyegin elkallódott levele című költemény hangzott el. 

Az ünnepi alkalom során Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere mondott beszédet, aki a költő és a város kapcsolatát hangsúlyozta. „Egy olyan ember emléke előtt hajtunk most fejet, aki közöttünk élt és dolgozott. Fecske Csaba a szó legszentebb értelmében költője volt ennek a városnak, aki nem csupán versei révén tanított bennünket, hanem életével is. Hitről és jövőről, békéről és emberségről tanította a nagyokat és tanította a legkisebbeket is. Mindenkit, aki nyitott szívvel fordult felé” — mondta. „Városunk Pro Urbe díjas költőjének Miskolc volt az otthona és talán az álma is. Álma, amelyből versek születtek. A ma felavatott tábla legyen emlékének őrzője, Miskolc ezután is büszkén emlékszik majd költőjére” – fogalmazott Tóth-Szántai József. 

A városvezetőt követően Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és emlékezett a költőre. „Van egy különös varázsa annak, amikor egy panelház falán avatunk emléktáblát, mert valahogy úgy képzeljük el a szellemi elitünket, mint akik valami nagyon kiváltságos helyeken élnek és alkotnak. Fecske Csaba élete és művészete jó példája annak, hogy ez mennyire nem általános, hogy születhet művészet egy panelházban is” — mutatott rá. „Fecske Csaba közülünk való volt, egy volt közülünk, aki ugyanúgy megtapasztalta az életnek a fájdalmait, az örömeit, a nehézségeit, a buktatóit, a derűs pillanatait, a jókedvet, a humort — ami oly jellemző volt rá — és a szelíd derűt. Ugyanolyan érzések, élmények, ihletek érték, mint bennünket, azzal a különbséggel, hogy ő ezeket jól meg tudta fogalmazni” – mondta átéléssel az elnök. 

A pályatárs barát, Serfőző Simon Kossuth-és József Attila-díjas költő, író, a Nemzet Művésze Fecske Csaba költői indulását idézte fel. Első találkozásukról mesélt, amikor is Fecske Csaba friss gépelésű verseivel belépett a Napjaink szerkesztőségébe, ahol Serfőző Simon akkoriban rovatvezetőként dolgozott. Személyes hangvételű emlékezése során arról is beszélt, hogyan alakult életre szóló barátsággá munkakapcsolatuk. 

Filip-Kégl Ildikó író, költő, kritikus Fecske Csaba monográfusaként a lírai életműről szólt, annak egyedi jegyeit emelte ki. Emlékeztetett arra is, hogy a szögligeti születésű költő középiskolai tanulmányai okán került Miskolcra, s mint mondta, „életműve csaknem teljes egészében a borsodi megyeszékhelyen született, ezért is érezzük annyira a miénknek ezt a költészetet, amit nyelvi játékosságból, bátran fogalmazott szóképekből, virtuóz versformákból épített Fecske Csaba.”

Az ünnepi alkalom nem ért véget az emléktábla felavatásával, a szervezők a miskolci Városháza Dísztermébe invitálták a közönséget, ahol versszínházi est keretében bemutatták Fecske Csaba utolsó kötetét. Matiscsák Éva, Miskolc alpolgármestere nyitotta meg a kötetbemutatót, majd az életmű avatott ismerői, Erős Kinga, Serfőző Simon és Filip-Kégl Ildikó között megindult a párbeszéd a kötet verseiről, Fecske Csaba költészetéről. Mint kiderült, az Eljöhetnél hozzánk című versgyűjtemény darabjait még maga válogatta az idén február 28-án elhunyt költő, de a kiadvány megjelenését, — melyet az idei, 96. Ünnepi Könyvhétre időzített a kiadó — már nem élhette meg. A versgyűjtemény csaknem harminc év válogatása, szerepel benne egészen friss, a költő halála előtt néhány hónappal írt vers éppúgy, mint az ezredforduló előtt alkotott művek. 

„Ennek a versvilágnak az elmúlásról való gondolkodás, az időcentrikus látásmód alapélménye, filozófiai érvényességű megállapítások szerveződnek költeménnyé, közérthető, friss nyelvezettel” — fogalmazott Filip-Kégl Ildikó, a költő monográfusa. Erős Kinga irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a verseskötetet gondozó Orpheusz Kiadó vezetőjeként vett részt a beszélgetésben, így reagált: „Azért fontos, amit mondasz, mert Fecske Csaba azon kivételek közé tartozik, akik valóban úgy írnak igen mély létfilozófiai kérdésekről, hogy közben nem kerül veszélybe a mondandó megértése, és ez egyáltalán nem jellemző a kortárs irodalomra” — vélekedett. „Ez egy óriási nagy dolog, hiszen korunkban a mű szerzője és az olvasója rettentően eltávolodott egymástól”. A szakemberek a kötet szövegkorpuszairól szólva felvetették, valóban gyermekeknek szólnak-e Fecske Csaba gyermekversei. „Az egy végtelenül izgalmas kérdése ennek a versgyűjteménynek — és magának a Fecske-i költészetnek —, hogy miként artikulálódik az idő múlásának problematikája, hogyan beszél a halálról, az elmúlásról a költő akkor, amikor a gyermekekhez szól” — mondta Filip-Kégl Ildikó. Felvillanyozó, tartalmas diskurzust hallgathatott meg a közönség, miközben versszínházi produkciók színesítették az estet. Serfőző Simon a Felső-Magyarország Kiadó vezetőjeként több kötetét is kiadta Fecske Csabának, s ennek kapcsán elsősorban barátja költői habitusáról beszélt. Mint mondta, már a kezdetekkor látta, egy igen tehetséges, ugyanakkor alázatos és tökéletesre törekvő szerzővel van dolga. „Állandóan csiszolgatta, újraírta, jobbította költeményeit, még a megjelenések után is” — mesélte. A különleges atmoszférájú irodalmi esten Ötvös Éva és Lajos András színművészek előadásában elhangzottak a költő versei, Vihula Mihajlo gitárművész és a Mintha Zenekar pedig megzenésített Fecske-költeményeket játszottak a népes közönségnek.