Immár harmincadik alkalommal nyitotta meg kapuit 2025. október 2. és 5. között Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A jubileumi, 30. seregszemlét azonban nem a korábbi helyszínen, a Millenárison ünneplik, hanem a Bálna Honvédelmi Központ épületében. 

A csütörtöki nyitásra természetesen most is meghívtak díszvendégként egy országot, idén Romániát érte ez a megtiszteltetés, ők a saját pavilonjukban több román prózaíró és költő munkáit mutatják be a magyar közönségnek. Íróként a fő vendéget, a Budapest Nagydíjával most kitüntetett Janne Teller, kortárs dán írónőt köszönhetjük, akinek a nevét leginkább a Semmi című regénye kapcsán ismerhetjük. A megnyitón kiderült, hogy ezúttal a generációk és kultúrák találkozása áll majd a középpontban, ahogy Steigervald Krisztián generációkutató fogalmazott megnyitóbeszédében. A korra való utalás egyrészt szólt a múlt évezred végén indult Fesztivál eddig eltelt 29 évének, másrészt pedig a Z (és most már Alfa) generációk és a szüleik médiafogyasztási és könyvolvasási különbsége áthidalhatóságának. 

A román jelenlét a kulturális párbeszéd és közeledés fontosságát hangsúlyozza. Erről egyetértésben szólt Demeter András kulturális miniszter és Gabriel Cătălin Șopandă nagykövet. Teller ismertségéről szólva Karafiáth Orsolya, kortárs költőnő megemlítette, hogy a Semmi című regény magyarországi megjelenése elsőre nem váltott még komoly visszhangot, de a regény ábrázolta kisvárosi osztály története ma is nyugtalanító témákat érintett: az élet értelmére adott válaszokat, a fontosság kérdését és az önfeláldozást. Tellernél a mai világban sokszor nem tudjuk, mi a virtuális és mi a tényleges valóság; rengeteg a zavarodottság; de az irodalom segít empatikusnak maradni másokkal is, magunkkal szemben is. Végül a sok-sok dilemma feloldása gyanánt a költőnő Kántor Péter versét idézte: „Nincs semmi a szereteten kívül.”

Érdemes még megemlíteni, hogy a tavalyi díszvendég Franciaország képviseletében a Magyarországi Francia Intézet bejelentette a Somlyó Györgyről elnevezett Műfordítói Díjat a középgenerációs költészeti fordítóknak, ennek nyertesei Arles-ban kapnak egy hónapos alkotói ösztöndíjat a Nemzetközi Műfordító Kollégiumban.

Ahogyan a Millenárison, úgy most is találkoztunk beltéri standokkal a Bálna kupolája alatt, illetve külső pavilonokkal és standterületekkel a Dunaparton. Kissé furcsán hat a rendezvényközpont katonai jellege, az épület előtt kiállított hatalmas harckocsimodell, mintha csak egy toborzóirodába sietnénk, de át is értelmezhetjük: régi és új olvasók toborzásához éppenséggel stílusos. A hely jellegéből fakadóan nem tűnik annyira grandiózusnak, mint a Millenáris, de éppen ezért elkerülhető a „bőség zavara” jelensége, amikor az ember azt sem tudja, merre forduljon a rengeteg könyves pult között. Jól áttekinthető, kellemesen szervezett esemény a mostani.