Életének kilencvenhatodik évében meghalt Sajdik Ferenc, a magyar grafika-művészet és karikatúra egyik legnagyobb alakja. Alkotói lendülete, grafikai humora, eredeti látásmódja nemcsak művészi értelemben emeli őt a legnagyobbak közé, nemcsak a modern grafika jellegzetes alkotójaként is különlegessé tette, de meseillusztrációi révén, Pom Pom, Gombóc Artúr vagy a nagy Ho-ho-horgász mosolyt fakasztó alakja révén mindannyiunk személyes ismerőseként is megmarad emlékezetünkben. 

Sajdik 1930. augusztus 21-én született Berlinben, tanult Budapesten, többek között a Török Pál utcai Iparrajziskolában és a Grafikai Iparrajziskolában, kezdetben litográfusként dolgozott, majd grafikusművészként vált országosan ismertté. Az 1950-es években a Rádió- és Televízióújság tördelője és rajzolója volt; a 1960-as évektől a legendás Ludas Matyi vicclap belső munkatársa, ahol hosszú éveken át heti rendszerességgel készített rajzokat. Kiemelkedő szeretet övezte rajzait az ifjúsági irodalom és a meseillusztráció terén: több mint 300 könyvhöz készített illusztrációt. Olyan népszerű mesealkotások, rajzfilmfigurák fűződnek a nevéhez, mint Pom Pom meséi, Gombóc Artúr, A nagy ho-ho-horgász. 

Művészi stílusára jellemző volt a könnyedség, a humor, az abszurd elemek, a figurák jellegzetes vonalai, a képzelet, az élénk színek és az egyszerű, de kifejező megoldások. Élete végéig alkotott; még idős korában is dolgozott könyvillusztrációkon és más grafikákon. „Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt” – mondta Sajdik egy interjúban. 

Pályája során számos rangos elismerést kapott. Munkácsy Mihály-díj, Magyarország Érdemes Művésze díj, Prima Primissima díj, Kossuth-díj, Magyar Örökség díj, és persze A Nemzet Művésze elismerés mellett számos szakmai díj, kitüntetés, díszpolgárság tükrözte azt a szeretetet, amivel körülvettük őt. 

Generációk nőttek fel rajzfilmfiguráin, könyvillusztrációin és karikatúráin. Alakjai a magyar kultúra részeivé váltak, nemzedékek számára jelentik a gyermekkor emlékeit, de kreativitása és életkedve túlnőtt az alkotásain, s mindannyiunk számára egy humorral, jókedvvel abszurd lehetőségekkel átszőtt világról mondott valami nagyon szerethetőt. Rajzaiból derűs életszemlélet áradt, s ez a mosoly velünk maradt, akkor is, ha becsuktuk a könyvet, amiből ránk nevettek furcsa figurái. 

Köszönjük neki ezt a szerethető világot!

Életműkiállítása ezeken a napokban Vácon látható, aki teheti, menjen el, nézze meg!