Különleges díjat kapott és még különlegesebb beszédet mondott a minap Margaret Atwood A szolgálólány meséje című disztópia szerzője. A 85 éves kanadai regényíró a Brit Könyvdíjak közül május 12-én kapta meg a Publikálási Szabadság Díját, az indoklás szerint azért, mert sokat tett „a szabad olvasásért és a szabad véleménynyilvánításért”. Atwood az ünnepélyes alkalmat megragadva felhívta a figyelmet korunk szabadságot fenyegető jelenségire. 

Félelem helyett szellemi erő

Atwood a negyedik díjazottja a Publikálási Szabadság Díjnak, amelyet a The Bookseller és az Index on Censorship magazin ítélnek oda. A korábbi díjazottak között volt Salman Rushdie és Arabella Pike, a HarperCollins kiadó igazgatója. Philip Jones, a The Bookseller szerkesztője és a British Book Awards zsűrijének elnöke elmondta: „Íróinkat kelettől nyugatig olyan módon próbálják kihívások elé állítani, kényszerítik és fenyegetik, amelyekről azt hittük, hogy már a történelem homályába vesztek. Margaret Atwood és könyvei ezzel szemben állnak.”

Mint köztudott, Atwood A szolgálólány meséje című disztópiájával vált rendkívül népszerűvé. A történet egy elnyomó társadalomról szól, amelyben a nőket kényszerítik gyermekek világra hozatalára, az egyik leggyakrabban vitatott könyv az amerikai iskolákban. 2022-ben a regényíró megjelentette leghíresebb regényének „elégethetetlen” kiadását a cenzúra elleni szimbólumként. Az ilyen „merész és kreatív cselekedetekkel”, valamint írásaival és nyilvános érdekképviseletével Atwood „nem félelemmel, hanem szellemességgel és világossággal száll szembe az elnyomással” – fogalmazott a díjátadón Jemimah Steinfeld, az Index on Censorship vezérigazgatója.

Cenzúra a világ körül

Bár Atwood nem vett részt a londoni ünnepségen, felvett egy videóbeszédet, amelyet bemutatnak a gálán. A kanadai írónő beszédét azzal kezdte, hogy nagy megtiszteltetésnek érzi az elismerést, bár kissé zavarban is van. 

– Sok íróval, kiadóval és könyvkereskedővel ellentétben, mind a múltban, mind napjainkban, engem soha nem börtönöztek be… Bár lehet, hogy ezt a statisztikát módosítanom kell, ha a közeljövőben megpróbálok átlépni az Egyesült Államokba – mondta. – Íróként és fiatalkoromban kis kiadóknál dolgoztam úgy hatvan évig – folytatta, elmondva, hogy ezalatt az idő alatt sokszor látta veszélyben forogni a szólásszabadságot. – Ezek az évek magukban foglalták a Szovjetunió fennállásának korszakát is, amikor a szamizdat veszélyes kiadási módszer volt. A kézzel írt iratokat titokban terjesztették, és balszerencse volt, ha lebuktál. De ide tartozik a cenzúra és a könyvbetiltások közelmúltban megélénkült hulláma is, nemcsak a világ elnyomó országaiban, hanem az Egyesült Államokban is. Ide tartozik az a kísérlet is, hogy kizárjanak mindenkit az egyetemekről, aki nem ért egyet a leendő irányítók dogmáival.

Visszatértek a múlt árnyai

Margaret Atwood úgy fogalmazott, nem emlékszik élete egyetlen olyan pontjára sem, „amikor maguk a szavak is ilyen fenyegetés alatt álltak volna”. 

– A szavak a legkorábbi emberi technológiánk, anyagtalannak tűnnek, mint a víz, de a vízhez hasonlóan hatalmas erőt tudnak generálni – figyelmeztetett. – A politikai és vallási polarizáció, amely a 20. század egyes részein csökkenni látszott, az elmúlt évtizedben riasztóan megnőtt – tette hozzá, majd arra a szomorú következtetésre jutott, hogy a jelen világunk jobban hasonlít az 1930-as és 40-es évek nyomasztó tendenciáira, mint az elmúlt nyolcvan év szabad világára.