Bizonyára a nemzetközi érintettség jegyében lett a német fővárosban október 11-étől 13-áig tartó könyvfesztivál angolul elnevezve, miszerint „Miss Read: Berlin Art Book Festival”. Nemzetközi kitekintésre nagy hangsúlyt fektető sorozatunkban a világ minden nagyvárosában tartandó könyvfesztiválokról adunk számot olvasóinknak, ráadásul egy idei aktuális programnaptárat követve.

kép forrása

Book-Parade Berlinben

A Miss Read: Berlin Art Book Festival természetesen nemcsak felhajtás, örömünnep, de könyvvásár is egyben a német metropolisz Haus der Kulturen der Welt nevű létesítményében. Az esemény három napja alatt több mint 50 ország több mint 340 kiállítója mutatta be portékáját, azaz kiadóként a régi és új szerzők új könyveit. Ez volt az alap, de erre még nagyon sok minden jött rá, amit a fesztivál frappáns honlapján lehetett áttekinteni. Itt olvashatjuk az alaptörténetet: „A 2009-ben alapított Miss Read a nemzetközi művészeti kiadói környezet szerves részévé vált. Fórumot biztosít a művészkönyvekről és a kiadói tevékenységről, mint művészeti és politikai gyakorlatról szóló párbeszédhez. A fesztivál küldetése felöleli a globális bibliai sokszínűséget, a kreatív ökoszisztémák ápolását és a kiadói határok feszegetését.” Emellett – már csak a határok feszegetésével és az alternatív szexualitástól sistergő fesztivál üzenete lényegének megértése okán – érdemes a rendezvény facebookos oldalára is ellátogatni, ahol a szöveges posztok mellett számos képgaléria és videó tanúskodik a sokszínű féktelenség megnyilvánulásáról, voltaképpen egyfajta Love Parade-hoz hasonló tartalommal.

kép forrása

Gender-fantáziák hullámvasútján 

A berlini rendezvény szinte magától értetődően vált idén is a szexuális és faji sokszínűség ünnepévé, de ha a német fővárosban nem ez történne, tulajdonképpen csalódnánk. Az esemény alapfilozófiáját és több éves erőfeszítését erősítendő bevallottan sarkköveként mutatta be „az afro-feminista és a Queer Voices: Ahol a szabadságunk kezdődik: Afro- Feminista mozgalmak Németországban” vonalat, melyben az LMBTQ-ből az utolsó betű vált a hangsúlyossá, ami – ha jól értem a „fordítást”, azt jelenti, hogy aki queer, az aki még nem tudja/nem akarja eldönteni, hogy ő szexuálisan, illetve a gender-fluiditás végtelen hömpölygésében hol is tart éppen.

A fesztiválnak több kiemelt csúcspontja is volt, így a BIPOC névre keresztelt támogatási díj átadása, mely elismerést kivételes művészeknek, valamint kis és feltörekvő független kiadóknak adományoznak évente. Ugyancsak része volt a fesztiválnak az úgynevezett Konceptuális Poétika Napja, mely során a vizuális művészet és az irodalom képzeletbeli határát kutatták, melyben ezúttal (is) természetesen a faji, nemi és identitási témákkal foglalkoztak. 

kép forrása

Ilyen a queer-feminista szolidaritás a német négerek körében

Szintén kiemelt programvonalnak számított a berlini eseményen az afro-feminista genealógiák középpontba állítása, ahol, mint fő témáról természetesen afrikai feministák tartottak előadásokat és mutatták be köteteiket. Itt jelent meg a „német afro-feminizmus” kifejezést hangsúlyozó érzés- és filozófiavilág, melyet például koncertekkel is színesítettek. 

Az egész fesztivál amúgy is ennek az „afro-feminista” világnak a jegyében telt el, a nyitónapon például olyan koncertek, zenés partyk várták a közönséget, ahol afrikai származású művészek léptek a színpadra. És bár nálunk ezt érzékenyítésnek hívnánk, ugye annak jegyében, hogy az országba beáramló és ott integrálódott afrikai származású migránsok kultúrája elfogadásra találjon, a német liberalizmus elsőszámú centrumában ez már a mindennapok része.  Ebbe keveredett bele a szexuális politikai hangok feltekerése, például olyan nagyreményű előadásokkal, mint ez: „Beszélgetés a transznacionális queer feminista szolidaritás archív nyomainak közzétételéről”, vagy „Ahol a szabadságunk kezdődik: afro-feminista kollektív küzdelmek”.