Szobrot is avattak Pilinszky János századik születésnapjára

Pilinszky János századék évfordulójára teljes centenáriumi, ünnepi évvel készült a magyar irodalmi és kulturális közélet. Tegnap, a költő 100. születésnapja és életműve előtt tisztelegve domborművet avattak Gárdonyban, valamint a Magyar Írószövetség - több történelmi egyházzal közösen - új kezdeményezést indított VersIma címmel. 

Kép forrása

A huszonnegyedik dombormű

„Pilinszky megmutatta másoknak azt az istenkereső utat, amit ő folyamatosan újra és újra járt” - mondta az Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára szombaton Gárdonyban. A Gárdonyi Géza Emlékházon található Fejér megyei irodalmi emlékfalnál, Pintér Balázs szobrászművész alkotásánál arról is beszélt, hogy a száz éve született költő „nem kinyilatkoztatni és nem másokat meggyőzni akart, csak megosztani azt a vívódást, megosztani azt az istenkeresést, ami az ő életét jellemezte, az igazság keresését, az útkeresést.”

Mint mondta, a kommunista diktatúrának ennyi is elég volt ahhoz, hogy Pilinszkyt betiltsa, pedig csak a saját vívódását vetette papírra, ugyanakkor már az igazság kimondása is lázadásnak számított akkoriban. A költő nagyon sokaknak segített kifejezni azt, amit a saját szavaikkal nem tudtak volna megfogalmazni, nemcsak a kortársainak, hanem a ma emberének is - fűzte hozzá.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum nyáron kinevezett főigazgatója kiemelte, hogy Pilinszky Jánosé egy rendkívül összetett életmű, és bár a terjedelme nem túl nagy, de a sűrítettsége, a minősége egészen fantasztikus; szerinte Pilinszky „mindannyiunk előtt jár, és mindannyiunk fölött van.” Úgy véli, hogy életműve valójában már távol van a ma emberétől és klasszicizálódott, azonban kikristályosodott költői életműve megkérdőjelezhetetlen mindenki számára.

Erdei Péterné, Gárdony város alpolgármestere felidézte, hogy Pilinszky Jánossal volt szerencséje személyesen találkozni 1980-ban és hosszan beszélgethetett vele egy baráti családnál. Úgy emlékezett, hogy Pilinszky János bátran kiállt hitvallása mellett a maga csöndes, de határozott módján. Mindenre kiterjedt a figyelme, mindenkire és mindenre odafigyelt, olyan légkör vette körül, amelyből sugárzott a jóság és a szeretet.

A Fejér Megyei Irodalmi emlékfalat, amely Fejér megyei költőknek és íróknak állít emléket Gárdonyi Géza születésének 151. évfordulóján, 2014-ben avatta fel Rétvári Bence. Eredetileg huszonkét bronz dombormű került Gárdonyi Géza szülőházának falára, majd 2017-ben Csoóri Sándor (1930-2016) portréja is felkerült az emlékfalra huszonharmadikként. Pilinszky Jánosé a huszonnegyedik dombormű.  

Kép forrása

VersIma

Négy kiemelt helyszínen, Budapesten és Kolozsváron hangzott el neves színészek előadásában Pilinszky János Egyenes labirintus című verse november 28-án, vasárnap, a költő születésnapját követő napon - olvasható a Magyar Írószövetség MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében. A VersIma címmel indított kezdeményezés Pilinszky János életműve előtt tiszteleg. 

A Magyar Írószövetség is szeretné elérni, hogy minél többen halljanak az előző század egyik legkiválóbb költőjéről, megismerhessék műveit és mély hitét. „Úgy gondoljuk, hogy a művekből áradó hit lehet az a kapocs, amely a kiemelkedő költőt a mához köti” - írják a közleményben. Reményeik szerint a jövőben a program folytatódik, hiszen a magyar költészet és irodalom kifogyhatatlan a hitről szóló művekből és alkotókból.

A Magyarországi Református Egyház részéről Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Fabiny Tamás elnök-püspök, a Magyar Unitárius Egyház (Kolozsvár) részéről Rácz Norbert Zsolt lelkész, főjegyző, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete részéről pedig Czire Szabolcs lelkész által tartott istentisztelet keretében emlékeznek a költőre. 

A VersIma programról szólva Balog Zoltán püspök elmondta, hogy azért csatlakoztak a kezdeményezéshez, mert „Pilinszky versei a hit sóvárgásával és boldogságával ajándékoznak meg bennünket, ezért helyük van a templomokban, az istentiszteleten is.”

Fabiny Tamás elnök-püspök számára azért fontos ez a kezdeményezés, mert „Pilinszky János világhírű költőnk, akinek különleges, egyedien tömör hangvételű verseiben az emberi lélek legnehezebb gondolatai törnek a felszínre.” Az egyház éppen ezekkel foglalkozik: a bűn kérdése, a lelki vívódás, útkeresés, az élet és az ember értéke, a kapcsolatok egésze és széttöredezettsége, a helyünk a világban, isten előtt - fogalmazott.

Czire Szabolcs, a Budapesti Unitárius Egyházközség lelkésze úgy véli, hogy „Pilinszky János a végső emberi kérdéseket a keresztény hit és az egyetemesség metszésében szólaltatja meg.”

A kolozsvári Rácz Norbert Zsolt főjegyző elmondta, hogy határon túli egyházi vezetőként azért tartja támogatandónak a programot, mert „a vers nem ismer politikai határokat. Szabadon átkel az ilyen akadályokon, és láthatatlan szálakkal fűzi össze azokat, akiket egy adott ponton elszakított egymástól a történelem.” Ez a határtalanság pedig közösséget teremt, aminek tere a vers, most Pilinszky költészete - mondta.

Kép forrása

Született költő

A 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja száz éve, 1921. november 27-én született Budapesten. A Kossuth- és József Attila-díjas költő már a piarista gimnáziumban költőnek készült. Az egyetemen előbb jogot, majd művészettörténetet hallgatott, de diplomát nem szerzett. Első verseit a Napkelet, a Vigilia és az Élet közölte, ez utóbbinak segédszerkesztője is volt.

1946-tól az Újhold című folyóirat társszerkesztője volt, de szoros szellemi és személyes kapcsolat fűzte a Vigiliához és a Válaszhoz is. Első kötete, a Trapéz és korlát a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, és elnyerte érte a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként Rómában tartózkodott. Hazatérve "pesszimizmusa" miatt kiszorították az irodalmi életből, éveken keresztül kiadói korrektorként dolgozott, az irodalomba az 1957-es Aranymadár című kötetével tért vissza, és ekkor lett az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa is. Haláláig nagyrészt itt jelentek meg tárcái, művészetkritikai írásai, filozófiai mélységű vallásos és bölcseleti elmélkedései. A hetvenes évektől itthoni népszerűsége is nőtt, 1971-ben József Attila-, 1980-ban Kossuth-díjat kapott. Sorra jelentek meg kötetei.

Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte. Halála váratlan volt, szívinfarktusban hunyt el Budapesten 1981. május 27-én. Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve, 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.