Bemutatták a Hóman Bálint és népbírósági pere című kötetet Székesfehérváron. A könyv bevezetőjét jegyző L. Simon László országgyűlési képviselő hangsúlyozta: nagy ívű tanulmánykötet készült, amely a „Hóman-képet nagymértékben árnyalja”, és arra kényszeríti az olvasót, hogy sok mindent újraértelmezzen vele kapcsolatban. Szerinte ezzel kellett volna kezdeni Hóman Bálint történész rehabilitációját, és utána lehetett volna dönteni arról, szükséges-e szobrot állítani neki.

Kép forrása

A Hóman-szobor 
A különös megjegyzés előzményeként idézzük fel, hogy Hómant annak idején elítélte a népbíróság. Vezető pozíciójánál fogva háborús bűnösnek mondták ki, mert részt vett az 1941-es minisztertanácsi ülésen, amelyen határoztak a hadiállapotba lépésről a Szovjetunióval szemben. 
Varga István ügyvéd húsz évig dolgozott a politikus felmentéséért és 2015-ben Hóman Bálintot a háborús bűnösség alól bűncselekmény hiányában felmentette a bíróság. Ugyanakkor – hangsúlyozta a könyvbemutatón az ügyvéd, a felmentő ítéletet mégsem veszik figyelembe, amire „nem volt még példa a rendszerváltozás óta”.
A 2015-ös jogi rehabilitáció után ugyanis L. Simon László kezdeményezte, hogy Székesfehérvárott állítsanak szobrot Hómanak, a város egykori országgyűlési képviselőjének. A szoborállítás gondolatát a Hóman Bálint alapítvány karolta föl. Székesfehérvár közgyűlése pedig támogatta az egykori politikus emlékének megörökítését „a város, különösen a belváros fejlesztéséért, a ma szeretett és nap mint nap használt épített örökségünk kialakításáért végzett munkásságának elismeréseként”. A tervek szerint a mű a Bartók Béla téren, a Vörösmarty Mihály Könyvtár központi épületének árkádsora alatt kapott volna helyet. A könyvtár és a szomszédos Ciszterci Szent István Gimnázium új épülete is Hóman munkásságának köszönhetően épülhetett fel. 
A szoborállítás ellen azonban elszántan tiltakozott a Szépírók Társasága, az Eleven Emlékmű csoport, a MAZSIHISZ és több baloldali párt. Akkoriban több flashmob, tüntetés is volt a szobor felállítása ellen és Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere szerint az amerikai, az izraeli és a német nagykövet is „érdeklődött” az ügyben. 
A tiltakozások hatására a Hóman Bálint alapítvány elállt a szoborállítás tervétől, a székesfehérvári közgyűlés pedig visszavonta a júniusi támogató határozatát. 
A dolog hullámai egészen a Miniszterelnökségig csaptak, s Lázár János, kancellárminiszter leszögezte: az alaptörvény értelmében azok, akik az ország szuverenitásának elvesztése, vagyis 1944. március 19. után és 1990 májusa előtt kollaborálók voltak, nem vállalhatók.

Kép forrása

Kettős mérce
L. Simon László a könyvbemutatón azonban arról beszélt, hogy a kettős mércét fel kell számolni. Kifejtette: Lukács György filozófus, aki személyesen tíz ember haláláért volt felelős, a mai napig – tudományos munkássága alapján helyesen – az MTA tagja, ugyanakkor a volt vallás- és közoktatásügyi minisztert, akit később felmentett a bíróság, máig nem rehabilitálta az Akadémia.
El kell választani a tudományos munkásságot a politikusitól, mert Hóman a magyar történettudomány egyik legnagyobb alakja volt, miközben hibás politikai döntései voltak, téves meglátásai pedig nem tagadhatók – fűzte hozzá.
Cser-Palkovics András polgármester – az MTI beszámolója szerint – kiemelte, hogy a novemberben megjelent kötet nem politizál, nem értékel, hanem jól és precízen feldolgozza az alapítéletet, majd ugyanígy tesz a 2015-ös, a Fővárosi Törvényszéken született ítélet esetében is. Megjegyezte, hogy a könyvből pontosan kiderül, Hóman Bálintot miben vonták perbe és miben nem.
A szoborállítással kapcsolatban kialakult vita jelentős részben arról szólt, ami az eredeti perben szóba sem került. Megemlítette, hogy jelenleg Székesfehérváron Hóman-szobor felállítására nincs lehetőség, ilyen előterjesztés évek óta nem készült és nem is tervezi senki.
A városvezető szerint Hóman esetében elfogadhatatlan a zsidótörvények megszavazása, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy többé ilyenre ne kerülhessen sor, hiszen akkoriban több mint kétezer tisztes fehérvári polgárt hurcoltak el, és többségük sohasem tért vissza.

Kép forrása

Nyilasok minisztere
Ujvári Gábor a kötet szerkesztője, a Kodolányi János Egyetem tanára megemlítette, a szoborállítással kapcsolatban Hómant azzal vádolták, hogy antiszemita volt és kulcsszerepe volt a zsidótörvények megalkotásában. Megerősítette, hogy az egykori akadémikus 1938-tól kezdve antiszemita politikusként jellemezhető, de „gyökeresen másképpen”, mint a kor más rasszistái. Ujvári Gábor szerint Hóman azért hangoztatta, hogy zsidókérdés van Magyarországon, mert a zsidóság kulturális és gazdasági felülreprezentáltságát szerette volna visszaszorítani. Ez volt antiszemitizmusának alapja, mindez politikai számításból fakadt, ami súlyosbítja megítélését. Ugyanakkor 1944-ben ő volt az, aki a német megszállás után számos zsidó művészt, közéleti embert mentesített a deportálás alól.
Ezt azért tehette meg – tegyük hozzá –, mert az 1930-40-as években több kormányban is vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, s ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta, egészen addig, amíg a szovjet hadsereg elől Németország felé nem menekült el. 
Hogy kerek legyen a történet, érdemes megemlíteni, hogy az Országos Széchényi Könyvtár, később a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve 1933 és 1945 között az MTA vezetője életfogytiglani büntetést kapott háborús bűnösként. 1946-ban a Népbíróság ítélte, azzal az indokkal, hogy minisztersége idején a fasizmus egyre erősebb teret nyert a közoktatásban. 
Hóman a rabtartók kegyetlenkedései következtében 1951-ben a váci fegyházban halt meg.
A 2015-ös felmentése után 2016-ban a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében elutasította a Hóman Bálint akadémiai tagságának visszaállítása érdekében benyújtott keresetet. 2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint Hóman Bálint felelős volt Magyarországnak „az önkényuralmi berendezkedést megtestesítő nemzetiszocialista Németországgal való kapcsolata megalapozásában és végzetes felerősítésében”.