Az a baj az efféle fesztiválokkal – függetlenül egyébként attól, hogy képregényes rendezvényre, sci-fi találkozóra, irodalmi bulira, könyvbemutatóra, könyvvásárra téved az ember –, hogy az események javáról mindenképpen lemarad. Hiába terveznek színes programokat a szervezők, az ismerősökkel való beszélgetés, az ismeretlenekkel való megismerkedés, az új kiadványokban való, legalább felületes elmerülés, elég sok időt elvisz. Ki tud ilyenkor a nagyszínpadra is figyelni. 
Pedig ott is sok érdekesség zajlott…

Kép forrása

Rálátás és ráhallás
Vasárnap, május 13-án délelőtt tízkor kezdődött a Dürer Kertben a 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál. És akkor kezdjük mindjárt azzal, hogy ezen a napsütéses, madárcsicsergős vasárnapon keresve sem lehetett volna jobb helyszínt találni egy ilyen bulihoz. Az egyes helyszínek világosan elkülönülnek, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy például a dedikáló-asztaloknál is kényelmes a sorban állás. Nem zavarják egymást a különféle érdeklődések, elköteleződések. A büfé pultjai mellől rálátás és ráhallás nyílik a nagyszínpadra, így a sörözgető, kávézgató, szendvicsmajszoló képregényrajingók, testi és szellemi tápanyagot egyszerre vehetnek magukhoz. De, aki elvonulva listázgatná szerzeményeit, böngészgetné a frissiben bevásárolt könyveket, füzeteket, az talál távolabb is asztalt, sőt függőágyat is. Ott békében ellehet. Szóval a Dürer Kert jó hely. Köszönjük a választást. 

Kép forrása

Régiek és újak
Az emeleti teremben afféle képregénypiac üzemel. Kiadók kínálják az új megjelenéseket, meg a régi kiadványokat. Pár magyar érdekesség: az új Helka képregény, a Nyugat és a Zombik, az újraindult Kockás számai, meg a legmenőbb tankönyv, Szalay Kristóf (és a Kello) képregényes, igen, csak és kizárólag képregényes, német könyve… Pár felkapott külföldi csoda, Jacques Ferrandeztől Az idegen, a finn Kati Kovácstől a  szürreális Körhintába zárva, Thomas Kriebaum Lomtalanítása, Alexandru Ciubotariu Régi / Új képregénye, Fabrizio de Tommaso Morgan Lost füzete… Meg a klasszikusok: Asterix, Luckie Luke, Mozaik, Korcsmáros-Rejtő…  Nem folytatom. Sok a remek kiadvány. 
Egy másik térben a gyűjtők csereberélnek, de olyan helyiség is van, ahol kimondottan a rajzolnivágyókat – többnyire persze gyerekeket – várnak, s kínálnak meg papírral, ceruzával, meg valami digitális táblaszörnyeteggel, amin úgy kell tologatni az e-tollat, mint színes ceruzást, s a firkából mindjárt digitális kép lesz…
Mivel tavaly nagy siker volt, idén is rendeztek a szervezők ingyenes képregényes csereberét. Persze ezt is amolyan techno-módra. Akinek volt felesleges képregénye, az az egyik folyosón egyszerűen letette egy asztalra. Más meg elvitte, ha tetszett neki. 

Kép forrása

Képregénykiállítás, képregénykutatás
Közben a nagyszínpadon… Mindig ezt írom, pedig még színpad sincs a Dürerben. Van egy tér, fölötte sátortető, alatta széksorok, velük szemben pár érdekes ember, érdekes dolgokról beszél. Mikor én odaértem éppen Szabó Győző színésszel Korcsmáros Gábor, a Képes Kiadó vezetője beszélgetett. Hogy mi köze Szabó Győzőnek a képregényhez? Több, mint gondolnánk! Hogy mást ne mondjak, Győző tulajdonképpen grafikus. Upsz! Meg szerepelt, olykor ugyan csak szinkronhangként egy csomó képregényadaptációban… Nem folytatom, mert nem jutna hely a többiekre. Például ara, hogy miket mondott Maksa Gyula a képregénykutatásról, vagy arra, hogy Csepella Olivér szerint hányféle viccet tud egy képregény. Arra sem, hogy mit mondanak az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai holnap nyíló képregénykiállításról, mit beszél a Jacques Ferrandez az általa képregénybe-álmodott Camus-regényről, meg egy csomó minden másra sem. Mint ahogy sajnos nem is jutott minden érdekes, izgalmas tartalmas programra idő. 
Viszont elképesztő mennyiségű kiváló képregényt szereztem. Hogy a Fesztivál Facebook-oldalának egy kommentelőjét idézzem: „Az anyagi kár ismét jelentős de az élmény megfizethetetlen!”

Kép forrása