Ég veled, Playboy!
Kép forrása
A felszabadulás lapja
Persze nyilvánvaló, hogy a Playboy nemcsak a korszak életmódjának ábrándját képviselte, de vele együtt – mint minden hasonló idol – a korszak valamiféle paraboláját, önmaga karikatúráját, a ragyogó századvég görbe tükrét is. Hefner és műve, a korszak magazinja, sőt Magazinja egyszerre tudott lenni vágyott álom, életmódot kijelölő világítótorony, az elegancia, az igényesség, az életélvezet útmutatója, és giccs, ripacskodás, vállalhatatlan szemét.
Magasztos értékvilágok szemszögéből nézve nehéz a Playboyt szeretni. Mindaz, ami a magazin születése előtt létezett, s mindaz, ami mostanában, Hefner pályája végéhez közeledve létrejött szemben áll azzal, amit ez az újság képviselt. Tagadta a régi értékeket, a társadalom szigorú zártságát, a megfelebbezhetetlen erkölcsi dogmákat, a megfelelés elveit, s ezzel részese volt a hatvanas, hetvenes évek életmódforradalmának.
1953 decemberében jelent meg első száma, címlapján a gyönyörű Marilyn Monroe. Az újság hamar népszerű lett. A világháborúból kilábaló (s a világégésen rendkívül meggazdagodó) amerikaiak habzsolni kezdték az életet. Hefner elgondolása szerint a boldogság nyomába induló amerikaiakat szexuálisan is fel kell szabadítani. Az ötvenes évek prűd, szemellenzős korában egy szexualitást nyíltan középpontba emelő újság bombaként robbant.
Kép forrása
Minden lében
Fénykorában havonta hétmillió példány is elkelt belőle. S miközben fenntartotta erotikus témáit, folyamatosan bővítette az a közeget, amelyben az életet élvezni lehet és érdemes. Divat, siker, vonzó autók, jachtok, villák, kiváló italok, elegáns éttermek kaptak helyet a lapban, miközben olyan kérdéseket is felvállalt, amelyek igazán izgalmasak, érdekesek voltak. Olyan aktuális és kényes témákkal foglalkozott, mint az abortusz, a fogamzásgátlás, a szexuális kisebbségek vagy éppen a nők jogai. Megszólalt a lapban Martin Luther King Jr., John Lennon és Fidel Castro is.
És persze nem hiányozhatott a magazin hasábjairól a magasabb irodalom sem. Szerzői között ott találjuk Norman Mailert és Ray Bradburyt, Arthur C. Clarke-ot, Ian Fleminget, Vladimir Nabokovot, Margaret Atwoodot, hogy csak a legnevesebbeket említsük meg.
És miközben a hatvanas, hetvenes évek boldogságára mosolygott a Playboy, valahol mi is mosolyoghattunk rajta. Nem biztos, hogy végtelenül komolyan vette önmagát, olyasvalami volt, mint a korszak ikonikus filmjei: a Ian Fleming regénybőél lett Bond-eposz, vagy a Lord Brett Sinclair és Danny Wilde kalandjait elbeszélő huszonnégy részes sorozat, amely nálunk Minden lében két kanál címen vált ismertté. Playbolyok történetei, sikeres férfiak kalandjai, éppen olyan sztorik, amelyek a Playboyba illenek. De azért valahol mélyen mindenki tudta már akkor is: az ideáltipus – ha tényleg megvalósul – a maga eltúlzott idomaival, röhejes torzalak lehet csak. Bár persze azért az ikonra szükség van.
Kép forrása
Gyönyörű korszak volt
Vagyis inkább szükség volt. Sajnos, valamikor a nyolcvanas évek elmúltával hanyatlani kezdett a Playboy-korszak. Elkezdett nem trendi lenni a nőfaló playboy alakja, s lett helyette feminista mozgalom, politikai korrektség, mára meg még gender-komlexus is. Így, ami egykor természetes, magától értetődő és kívánatos volt, az lassan furcsa, majd vétkes magatartássá alakult. A felszabadult, szexualitásukat büszkén vállaló meztelen nőkből megalázott, tárgyiasított nők lettek, az életélvező aranyifjak felelőtlen yuppiekké változtak, az élethabzsolás vétkes környezetkárosítássá alakult… Ma ismét vállalhatatlan mindaz, amit a Playboly egy bő fél évszázadon keresztül képviselt.
Pedig gyönyörű korszak volt. Az emberiség nagy reménysége.Köszönjük neked is Hugh Hefner!
Mondanám, nyugodj békében, de, tulajdonképpen még playboynak sem kell lenni ahhoz, hogy ne örüljünk a nyugalom lehetőségének, ha valamilyen úton-módon Marilyn Monroe mellé fekhetünk…
Egypercesek
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból