Jó reményekkel feltöltekezve érkeztem a Várkertbe. Ugron Zsolna, Juhász Anna, de legelsősorban Hamvas Béla minden feltételét megteremtették, illetve megteremthették volna annak, hogy remek irodalmi élménnyel legyek gazdagabb. Hamvas-emlékestet szerveztek ugyanis június 15-én a Várkert Bazárban a százhúsz évvel ezelőtt született író, filozófus és esztéta tiszteletére A rendezvény az Ugron Zsolna és Juhász Anna nevével fémjelzett Várkert Irodalom sorozat harmadik beszélgetős alkalma volt. Az előző kettőt nem láttam. Azt hiszem, a következőket sem fogom. 

Lehetett volna

Úgy képzeltem a dolgot, hogy lesz ott néhány okos ember, akik egy okos műsorvezető által irányítottan okos dolgokat mondanak Hamvasról. Elmondják például, hogy miképpen illeszthető bele szerzőnk a huszadik század elejének magyar irodalmába, filozófiájába, szellemi életébe. Elmondják esetleg, hogy miszticizmusa aligha értelmezhető igazi misztikumként, inkább olyasféle szimbolikus világ megalkotójaként kell rá tekintenünk, mint, mondjuk Jungra. Beszélhettek volna arról, hogyan kapcsolódik költői tükörképéhez, Weöres Sándorhoz, esetleg Pilinszkyhez, előfutára volt-e posztmodernnek, s ezen keresztül lehetett-e valami köze Esterházyhoz, vagy másokhoz. Lehetett volna miről beszélni, érdekesen, tartalmasan, szellemi élményt kínálva a résztvevőknek. 

Hamvastalanul
Ehelyett valami egészen megdöbbentő történet zajlott a színpadon. Juhász Anna hívására a rivaldában termett az est fővédnöke, Szőcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas költő és hosszan, ám annál unalmasabban mesélt arról, hogy ifjú költőpalántaként miféle kacskaringókon keresztül próbált eljutni Hamvashoz, aki – mire eljutott volna hozzá – meg is halt. Illetve már korábban meghalt, de ezt nem tudta akkoriban senki. Így leírva, bár morbid, de még, akár vicces is lehetne a történet. Úgy, ahogy Szőcs előadta, maga volt a lapos unalom. Sebaj, gondoltam: egy fővédnöknek, kivált, ha amúgy remek költő, kijár a türelem. Lássuk immár a vendégeket! 
És következett Thiel Katalin filozófus, Müller Péter író, Weiner Sennyey Tibor költő, hogy elmondják azt a pár fontos gondolatot, ami Hamvashoz köti őket. Ők el is mondták. De alighanem rosszul válogattak, mert fontosnak, érdekesnek, gondolatébresztőnek, katartikusnak, vagy egyszerűen jópofának egyetlen felvetés sem bizonyult. Thiel Katalin bizonyára kiváló filozófus és jeles Hamvas-szakértő, ám e tekintetben nem szolgált bizonyossággal ezen az estén. Az viszont kiderült, hogy csapnivaló előadó. Nem így Müller Péter, aki – gondolom évtizedek tapasztalataival gazdagon – pontosan tudja, hogyan kell lenyűgözni közönségét. Igazi orációt láthattunk, hallhattunk a magyar Coelhotól, tartalom pedig éppen annyi volt benne, amennyi Coelho műveiben szokott elférni. Végezetül Weiner Sennyey Tiborról kiderült, hogy igen szerény költő és igen szereti Hamvast. Gondolom, ehhez hasonlók a közönség bármely tagjáról kiderülhettek volna. 

A bor filozófiája
Ha a három vendég haknija tölti ki az estét, bizony szomorúan indulok haza. Szerencsére azonban a Várkert Irodalomhoz előadás is tartozik. Ez alkalommal Rátóti Zoltán és Huzella Péter mentette meg az estét. Rátóti A bor filozófiáját vette elő, s remek színészi tehetséggel állította színpadra a szöveget. Olyan volt, mintha maga a szerző adná elő spontán támadó bölcsességeit a borról, a mámorról, az életről, a mindenség értelméről. Olykor, ha elhallgatott, Huzella Péter gitározott és énekelt egy-egy ismert vagy kevéssé ismert verset borról, szerelemről, életről. 
Nagyszerű párosítás volt, lenyűgöző előadás. Zárójelben jegyzem meg, hogy begyakorolt előadás is, mert a két művész évek óta nagy sikerrel mutatja be estjét. 
És tulajdonképpen így, a Rátóti-Huzella-Hamvas előadás után már azt is értem, miért volt szükség a hosszú és fárasztó előjátékra a meghívott vendégekkel. Dramaturgiai szerepük lehetett. Ők teremtették meg a kontrasztját a tulajdonképpeni előadásnak. Mélység és sekélyesség, tudás és bárgyúság, szakmaiság és sarlatánság. Tükör, amelyben élesebb fénnyel tűnik elénk Rátóti színészi minősége, Huzella tehetsége és persze Hamvas szellemi nagysága.

Fotók: Drot.hu