Komoly dilemmával birkózva írom ezt a cikket. Egyfelől semmiféle korlátját nem bírom elviselni a szólásszabadságnak, másfelől viszont tűrhetetlen, hogy olyan könyv legyen forgalomban Magyarországon, ami gyermekbántalmazásra szólítja föl olvasóit, sőt konkrét tanácsokkal látja el a bűnöző hajlamú szülőket, nevelőket. Bűnöző hajlamú, persze, hiszen a gyermekbántalmazás bűncselekmény.

A legkártékonyabb tollforgatók egyike
A tények a következők: a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány kiadta James Dobson amerikai író és pszichológus könyvét, melynek címe Fegyelmezz! Megéri! Érdemes már most leszögezni, hogy Dr. James Dobson a legkártékonyabb tollforgatók egyike. Több millió példányban megjelenő köteteiben azt próbálja elhitetni a tanácstalan szülőkkel, hogy verés nélkül nem lehet jól szeretni a gyerekeket. Természetesen mindezt a keresztényi szeretet mázába bugyolálja, a Biblia szó szerinti értelmezésének megfelelően. Talán azt is érdemes itt elmondani, hogy Dobsonhoz hasonló figurából elég sok akad az Egyesült Államokban, ahol a keresztény vallási fundamentalizmusnak olyan közösségei virágoznak, amelyeket mi, boldog európaiak még csak hírből sem ismerünk. Mifelénk a fundamentalista vallás az iszlám, de az Egyesült Államokban a kereszténység is tud vérgőzős idiótákat teremni. 
Sajnos a kiadás tényével szembesülve hozzá kell tennem: láthatólag nálunk is teret nyert az efféle megháborodás. 

Téves és törvényellenes
Most azonban folytassuk azzal, hogy egy elszánt asszony, Babity Mária pszichológus a könyvet meglátva úgy döntött, a nyilvánosság előtt fordul szembe mindazzal, amit a könyv képvisel, s mozgalmat indított, hogy a kötet lekerüljön a könyvesboltok polcairól. Az OnlinePszichologia Hírportál És Adatbázis pedig petíciót tett közzé az ügyben. Pontosabban megfogalmaztak egy-egy levelet a kiadónak, illetve a forgalmazóknak címezve felszólítva azokat arra, hogy a könyvet vonják ki a forgalomból, és tájékoztassák a vásárlókat a könyvben állítottak téves és törvényellenes voltára. 
A petíciót nagyon rövid idő alatt több mint ezer pszichológus és gyermekvédelemmel foglalkozó szakember írta alá, miközben a Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány egy Facebook-posszttal reagált a kezdeményezésre: „Mint keresztyén kiadó, mindig készek vagyunk alávetni magunkat Isten Igéjének. Zsidókhoz írt levél 12,6: Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Példabeszéd 13,24: Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. Példabeszéd 23,13: Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. A Biblia tanítása világos: aki szereti a gyermekét, megfenyíti, DE SOHASEM BÁNTALMAZZA és nem okoz fizikai sérülést. Megfelelő szeretettel és önfegyelemmel kell nevelni a gyermeket. Az említett könyv is ezeket az elveket vallja és a bántalmazást elítéli!!!! Monty Taylor Igazgató”
Ám a legfrissebb hírek szerint a Libri vezetői nem gondolják, hogy a Biblia szó szerinti értelmezése helyénvaló lenne a XXI. században. Az ügyről így nyilatkoztak: „A szóban forgó könyvet gyerekbántalmazást taglaló fejezetét elolvasva a Libri vezetése úgy döntött, hogy nem szeretne hozzájárulni ennek a könyvnek forgalmazásához, ezért azt boltjaiból bevonja, értékesítését megszünteti. Felelős vállalatként nem támogat semmilyen olyan kiadványt, ami a gyerekbántalmazást bármilyen formában elfogadhatónak tartja.”

Bántalmazók és felbujtók
Pillanatnyilag úgy tűnik, nyugvópontra jutott a dolog, legalább is ezt sugallja az az elégedett sóhaj, ami ügyet követő sajtótermékek szerkesztősége felől hallatszik. 
Nekem azonban egyre kevésbé tetszik a dolog. 
Az is kiderül ugyanis a híradásokból, hogy Babity Mária talált olyan anyukát, aki a könyv hatására kezdte el verni a gyerekét. Fel kell tennem kérdést: feljelentette? Vagy hallgatásával támogatja a gyermekbántalmazót? 

Mert az igazi kérdés nem az, hogy kapható-e olyan könyv, ami baromságokat ír, ami gyermekbántalmazásra uszít, vagy nagyobb általánosságban, nem az a kérdés, hogy lehet-e kapni olyan könyvet, ami törvénytelenségeket tartalmaz. Ezzel a lendülettel gyakorlatilag a teljes krimiirodalmat betilthatnánk. Mert én úgy hiszem, a szólásszabadság rendkívüli vívmánya európai hazánknak. Azokat is megilleti, akik homlokegyenest ellenkezőjét mondják annak, amit én igaznak, helyesnek, jónak hiszek. 

Ugyanakkor mindenki felelős azért, amit tesz. A gyermekbántalmazó a bántalmazásért, a felbujtó, a felbujtásért, a bűnsegéd a segédkezésért. A kérdés tehát az, hogy a hazai gyermekvédelem felkészült-e arra, hogy megvédje a kiszolgáltatott gyerekeket szektás szüleiktől. Vajon van-e arra lehetősége a gyermekjóléti szolgálatoknak, hogy a könyv vásárlóinak listáját megszerezzék, s gyermekeik sorsát kiemelt figyelemmel kövessék? Felismerte-e már a magyar rendőrség a fundamentalista szekták által hordozott veszélyeket? Figyelemmel kísérik-e veszélyes, és sokszor törvénytelenségek felé mutató tevékenységüket? S, ha indul eljárás a bántalmazó szülők ellen, vajon felbujtóként perbe idézik-e James Dobsont, és magyar kiadóját? 

Szóval, volna kiket megfegyelmezni. De nem a gyerekek azok.