Jó dolog művelt laikusnak lenni. Olyan olvasónak, nézőnek, hallgatónak, aki érti, amit hall, lát, elolvas, ismeri összefüggéseit, el tudja helyezni a témát annak szűkebb és tágabb vonatkoztatási rendszerében, mégis számos újdonságot, sohasem hallott érdekességet, apró, ám annál izgalmasabb részletet tud felfedezni a szakember, a kutató feldolgozásában.
Talán többségében efféle művelt laikusok adták közönségét az Országos Széchenyi Könyvtárban szombaton megrendezett Hermetikus reformáció című tudományos konferenciának, amely az amszterdami Ritman Library, a Center of the History of Hermetic Philosophy, a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Ikonológia és Szemiográfia Kutatócsoportja, valamint az Aquarius Kulturális Alapítvány együttműködésében jöhetett létre.

Aranycsinálók
Hermetikus filozófiáról, alkimistákról, rózsakeresztesekről bizonyára mindannyian hallottunk már, sőt talán még arra is emlékeznek néhányan, hogy a korai újkor furcsa megszállottjai talán nem is annyira az anyagot akarták átalakítani, hanem az embert, hogy aranycsináló igyekezetük nem is annyira a nemes fém létrehozására irányult, inkább az ember testi, lelki, szellemi nemességét akarták így, vagy úgy elérni.
Minden pedagógiai törekvés atyamesterével, Comeniussal kapcsolatban említette meg Veres Magdolna, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa, hogy ő és barátai úgy vélték, a humanizmus tisztább nyelvisége, a reneszánsz tisztább filozófiája és a reformáció tisztább vallása után itt az ideje egy tisztább, emberi létezés létrehozásának, mondjuk éppen az oktatás által.
Azt persze nem írtam, pedig igazi újdonság, hogy a sárospataki pedagógus jó barátja és levelezőpartnere volt annak a Johann Valentin Andreaenak, akihez a rózsakeresztes kiáltványokat kapcsolni szokták. Mindazonáltal ő maga nem volt rózsakeresztes, viszont vezetője volt a Cseh Testvérek nevű protestáns mozgalomnak…
Nem akarok azonban itt a Comenius-sztoriba mélyebben belemenni, hiszen csak azért említettem, hogy lássuk, milyen sokféle mozgalmat indított útjára a tizenhatodik, tizenhetedik század reformáló igyekezete.

Lelkes okkultisták, szorgalmas rózsakeresztesek
De, hogy más érdekességet is említsek, a rózsakeresztes mozgalmaknak meglepően sok magyar vonatkozása van. A szebeni Nicolaus Melchiornak tulajdonítják az alkímiai mise leírását, amelyet most készülő kiadványban dolgoz fel Fazekas Sándor, a Kaposvári Egyetem munkatársa. Johann Heinrich Alsted, aki ugyancsak afféle reformáló igyekezet vezetett, sőt kidolgozott egy a paracelzuszi alapokon álló elemtant, nos, ő a gyulafehérvári főiskolán tanított, de ugyancsak számos magyar vonatkozás fedezhető föl John Dee életében, aki nemcsak kiváló matematikus és csillagász volt, de a kor szellemiségének megfelelően természetesen lelkes okkultista filozófus, s jó eséllyel szorgalmas rózsakeresztes is volt.
A konferencián azonban nemcsak magyar kapcsolatokkal rendelkező hermetikusok vonultak föl, hanem mindazok, akiknek élete, működése, gondolatai ezért vagy azért éppen a kutatás homlokterébe kerültek. Az egyes előadók saját témáiknak megfelelően, a korszak egy-egy jelentős alakját mutatták be, s az alakokon keresztül olyan pillanatfelvételt kaphattunk erről a négy évszázaddal ezelőtti szellemi fortyogásról, mintha magunk is beszédbe elegyedtünk volna valamelyik rejtélyes rózsakeresztessel.

A világ végső értelme
S, hogy a tanácskozás ürügyét adó kiállítás anyagát is megemlítsem, érdemes elmondani, hogy ezek a négyszáz esztendővel ezelőtt élt újítók, nem pusztán átalakítani akarták a világot, de ehhez megérteni is szerették volna, s a megértést gyakran különleges ábrákban próbálták összefoglalni.
Némelyik ilyen rajz gazdag szimbolikával utal mindarra, amit akkoriban gondoltak a világról, más rajzok precíz alapossággal vesznek végig minden ábrázolható jelenséget és összefüggést, megint mások megpróbálják egy jelképbe sűríteni az egyetemesség lényegét.
Kicsit hasonlít ez a törekvés arra, amikor korunk tudósai az egyetemesség képletét keresik, s hosszú számsorokba próbálják belegyömöszölni az asztrofizika minden tudását. Úgy tűnik az ember keveset változott az elmúlt évszázadokban. A világ végső értelmét keresi hol így, hol úgy, hol megint más eszközökkel.  
A kiállításhoz amúgy szép kivitelű kötet is kapcsolódik, amelyet hamarosan részletesebben is bemutatunk, s amelynek anyagát így ismertette Esther Ritman az amsterdami Ritman Library vezetője: „Ezek az alkotások tökéletes művészi kifejeződései annak a meggyőződésnek, hogy a természet könyvének vizsgálata szent cselekedet, és a teremtés maga az isteni bölcsesség bizonyítéka. Azt mutatják be, hogy inspirált alkotójuk hogyan fejezi ki a kapcsolatot isten és a természet, a makro- és mikrokozmosz között.”