A napokban hat irodalmi egyesület, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Fiatal Írók Szövetsége, a József Attila Kör, a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága közös közleményben tiltakozott a szépirodalmi területet, különösen a folyóirat-kiadást érintő „radikális forráskivonás” ellen. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) szerdán sajtótájékoztatón igyekezett eloszlatni a félreértéseket. Doncsev András, az NKA alelnöke úgy fogalmazott: A Nemzeti Kulturális Alap nem vállalkozhat a szépirodalmi és más művészeti folyóiratok fenntartására, feladata csupán pótlólagos források biztosítása pályázatok útján.

Két évszázad hagyománya
Az összefogást és megoldást sürgető irodalmi társaságok hétfői közleményükben hangsúlyozták: „A magyar irodalmi kultúra és nyilvánosság legalább két évszázadra visszamenőleg hagyományosan folyóirat-centrikus. A forráskivonás alapjaiban érinti a kortárs irodalom közvetítését, jelenét és jövőjét, ugyanis olvasók nélkül nem létezhet kortárs irodalom.”
Az írók úgy vélik, hogy mintegy tíz budapesti és vidéki irodalmi folyóirat hosszútávra elnyerhető támogatási programjának hiányzik a fedezete, hozzávetőlegesen évi százötven-, kétszázmillió forint. S tegyük hozzá, amióta az NKA döntése napvilágra került, valóban több nagy múltú irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat is bejelentette, hogy a támogatás csökkenése, illetve hiánya miatt nem fog tudni a jövőben megjelenni.
Az üggyel kapcsolatban nyilatkozó szerkesztők, főszerkesztők némelyike előre tekintve, az online megjelenés lehetőségeit latolgatta. A 2000 egyik szerkesztője némi borúlátással beszélt erről az alternatíváról a Libráriusnak: „Ha tudunk támogatást szerezni, megpróbálkozunk az onlájn folyóirattal. De ehhez az is kell, hogy onlájn folyóirat követéséhez legyen hajlandóság az olvasókban.”
A Liget az üggyel kapcsolatos állásfoglalásában viszont bizakodóan fogalmazott: „nem gondoljuk, hogy az online megjelenés visszaszorulás. Az elektronikus forma új szellemi-esztétikai lehetőségeket kínál, megsokszorozta olvasóinkat – alkalmunk volt megújulni, mint az elmúlt évtizedek során többször.”
Valószínűleg azoknak lesz igazuk, akik felismerik: ahogy néhány esztendővel ezelőtt a napilapoknak, úgy hamarosan a kulturális folyóiratoknak is az internetre kell költözködniük.

Véget ért az aranykor
És mindez igen tanulságos gondolat. Mert kehet, hogy a magyar irodalmi kultúra az elmúlt két évszázadban folyóirat-centrikus volt, az viszont tény, hogy a jövőben nem lesz az. Függetlenül attól, hogy mekkora támogatást kapnak, vagy nem kapnak a kulturális lapok.
Véget ért ugyanis a tollforgatók egy-két évszázados kegyelmi időszaka, amikor alkotásukért megélhetést kaphattak cserébe. Az ipari forradalommal kezdődött alkotói aranykor a közösségi hálózatok végtelen fejlődésével lezárult. Megszűnt az az egyensúly, amely a technikai lehetőségeket és a széleskörű fogyasztói igényeket úgy tudta harmóniába hozni, hogy az alkotó tekintélyes honoráriumhoz juthatott. A populáris könyvkiadással kezdődött szerzői, kiadói aranyidő az e-könyvek és internetes tartalmak villámgyors elterjedésével hamarosan befejeződik.
Valószínűleg azoknak lesz igazuk, akik felismerik: ahogy néhány esztendővel ezelőtt a napilapoknak, úgy hamarosan a kulturális folyóiratoknak is az internetre kell költözködniük. Valójában ma már a kultúra mecénásainak sem az volna a dolguk, hogy fenntartsanak elavult struktúrákat, véghetetlenül finanszírozzanak életképtelen nyomtatott kiadványokat, csak azért, mert egy szűk szerkesztői és egy, talán még szűkebb olvasói hagyomány, a nyomtatott folyóirat melletti makacs elköteleződés ezek folyamatos megjelentetését igényli. Ehelyett inkább azt az átmenetet kellene támogatnia a kortárs mecenatúrának, amely a nyomtatott újságokat az online tér felé irányítja. Bár ezt így nem mondta ki, azért Jánosi Zoltán, az NKA Szépirodalom Kollégiumának vezetője a sajtótájékoztatón utalt erre, hangsúlyozva, hogy a Nemzeti Kulturális Alap a támogatás arányában csökkentette az elvárt lapszám-mennyiséget is.

Nyomtatás vagy feltöltés
Doncsev András, az NKA alelnöke ugyanakkor azt a kényszerhelyzetet is vázolta, amelyben a kollégiumok meghozhatták döntéseiket. Elmondta, hogy az elmúlt években csökkent az NKA rendelkezésre álló összeg. Míg 2013-ban tizenegy milliárd, addig 2016-ban nem egészen tízmilliárd forint bevételből gazdálkodhat a testület. Ezzel szemben mintegy kilencezerről tizenháromezerre nőtt a beérkezett pályázatok száma, ezek támogatására idén hárommilliárd hatszáz forint van a harminchat milliárdos igény ellenére. Ugyanakkor az alelnök azt is hangsúlyozta, hogy várhatóan rendelkezésre fognak állni további pótlólagos források is a szépirodalmi terület idei támogatására.
Jánosi Zoltán, az NKA Szépirodalom Kollégiumának vezetője a sajtótájékoztatón mindehhez hozzá tette, hogy a csökkentés miatt kritikus helyzetbe kerülő folyóiratok működésének legalább részleges biztosítása érdekében a szépirodalmi kollégium a rendelkezésére álló kétszázötmilliós, nem folyóiratokra fordítható keretből ötvenkilenc millió forintot csoportosítottak át folyóirat-támogatásra.
Erős Kinga, az NKA Szépirodalom Kollégiumának és a Magyar Írószövetség elnökségének tagja azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy a folyóiratok támogatási összegét a meghívásos pályázatokra, az egyedi kérelmekre, a kisebb szépirodalmi könyvkiadók könyvheti megjelenésének támogatására, valamint az alkotói ösztöndíjakra fordítható keretösszegek terhére emelték meg.
Hogy helyesen cselekedtek-e azt persze nehéz megítélni. Mert bár igaza van Erős Kingának abban, hogy ma Magyarországon a szépirodalom számára a folyóiratok jelentik a „primer megjelenési formát” és színteret, abban mégiscsak kételkedhetünk, van-e értelme közvetlenül az alkotóktól, illetve a könyvhéten megjelenni szándékozó, amúgy is szegényesen működő kiadóktól elvonni a támogatást, csak azért, hogy a „primer megjelenési forma” – online tér végtelenje helyett – továbbra is nyomtatásban jelenhessen meg.