Apám minden héten, talán szerdánként jelent meg, haza hozta a Ludas Matyi aktuális füzetét, és ezzel jó másfél óra tökéletes békességet biztosított a családnak. Mi, gyerekek, elmerültünk a vicclapban, kuncogtunk, heherésztünk, s csak néha kérdeztünk rá arra, amit nem értettünk…
Ha erőltetett párhuzamot akarnék vonni, azt is mondhatnám, családunkban éppen olyan jól betöltötte szerepét a humor-magazin, mint amilyen jól ellátta a kádári pártállam által meghatározott társadalmi funkcióját: kuncogott, heherészett az ország, s csak néha kérdezett rá arra, amit nem értett…

Irodalmi hagyomány
Az 1945 és 1992 között kiadott Ludas Matyi című szatirikus hetilap évtizedeken keresztül Magyarország egyedüli vicclapja volt. A karikatúrákat, humoreszkeket, vicceket közlő lap rendkívül népszerű volt a lakosság körében. A kádári rendszer derekán, a hatvanas, hetvenes években pedig kimondottan nívós, olykor irodalmi igénnyel megfogalmazott írásokat közlő kiadvány volt, számos kortárs írónak kínált publicitást.
A magyar irodalmi hagyomány közkedvelt alakjához, Fazekas Mihály Lúdas Matyi című elbeszélő költeményének főszereplőjéhez visszanyúló lap ugyan még a háború utáni koalíciós időkben indult, s a beköszönő szám a pártonkívüliséget hangoztatta, már akkor is világosan a kommunista baloldalhoz kötődött. A későbbiekben pedig a hatalom egyik leghatékonyabb politikai propagandaeszközének bizonyult.

Reakczy Jóskától a Jucika kalapjáig
A lap történetéről, s legfőképpen arról, hogy milyen helyet, szerepet töltött be a humor és a karikatúra államszocializmusban Takács Róbert történész, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa tart előadást az Országos Széchényi Könyvtárban, az intézmény ingyenes irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatának keretében.
Az előadás címe Reakczy Jóskától a Jucika kalapjáig, s érdemes egy hosszabb idézettel összefoglalni tartalmát: „A humor, így a karikatúra alapvetően ellenzéki műfaj: kiforgat, nevetségessé tesz, a szentet a profán szférájába rángatja. A kormánypárti humor nehéz műfaj, a fentiek ellenében kell működnie, hatnia. 1948 és 1989 között a humoristáknak és karikaturistáknak mégis ebben a szellemben kellett működniük. Az első időszakban a legapróbb mozzanatig szabályozottan, a nyilvánosság egészét átható politikai feladatok szellemében leplezték le a rendszer ellenségeinek ármánykodását, magasztalták a vívmányokat, nógatták a nem elég öntudatos dolgozót és szolgálták az aktuális kampányokat a választástól a fémgyűjtésig. 1953 után e szerep átértékelődött: a kora Kádár-korban maradtak még kampányok és ellenkampányok, de egyre inkább a mindennapok apró-cseprő gondjai foglalták el a lap hasábjait. Az 1960-as évek közepétől a karikatúra nem mozgósított tovább, legfeljebb a szelep szerepét töltötte be, nevetésben oldotta fel a nem változó bosszúságokat. Ami a legtöbbet változott, az a női ruhák hossza és mennyisége volt.”

Képek, hírek, híradók
A rendezvény további érdekessége, hogy az előadást követően, fél hattól a Könyvtár archív filmekből készített válogatását – híreket és filmhíradók részleteit – tekinthetik meg az érdeklődők, illetve a programhoz kapcsolódó kamaratárlaton az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek Ludas Matyi számaiból származó, korabeli dokumentumokat, emblematikus karikatúrákat és címlapokat nézegethetik látogatók. Kinek nosztalgiát, kinek bosszúságot, kinek újdonságot jelentenek majd ezek a képek…  
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően ingyenes.
Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Budavári palota, „F” épület
Időpont: 2016. április 14. csütörtök, 16.30-19.00