Megjelentette Henry Kissinger amerikai politikai gondolkodó Világrend című művét az Antall József Tudásközpont. Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a könyvbemutató alkalmából elmondta: a kötetben egyfajta gyakorlatias politikai megközelítés ismerhető meg. Véleménye szerint Kissinger korábbi, Diplomácia című műve lezáró elemzésnek tűnt, de az elmúlt huszonöt évben bebizonyosodott, hogy a külpolitikai gondolkodás létjogosultsága nem veszett el, hiszen ma is komoly, új típusú dilemmák merülnek fel.

Idealizmus és realizmus
Németh Zsolt szerint a kötet elsősorban az amerikai politikusokhoz szól, és a szerző kritikus az aktuális amerikai vezetéssel szemben. Úgy látja, hogy Washington „túlságosan visszavonult” Barack Obama amerikai elnök idején, és ez a világban némi instabilitást eredményezett. Megjegyezte: érdemes komolyan foglalkozni ezzel a kritikával. A politikus kifejtette: Kissinger ugyanakkor kritikával illeti azt a szemléletet is, amely szerint az Egyesült Államok egyfajta misszionáriusként igyekszik „a liberális demokrácia vallására” áttéríteni az egész világot, ezt sem tartja követendő példának, ami a konzervatív-republikánus alapállásából is következik. Németh szerint Kissinger az idealizmust Woodrow Wilson elnökkel kötötte össze, míg Theodore Rooseveltet láttatja realista ellenpontjának. Úgy véli, hogy ha nem tudnak mindkettőnek, az idealizmusnak és a realizmusnak is megfelelni, akkor egyiknek sem fognak. A szerző szerint valamilyen középút lenne ideális e két megközelítés között – fűzte hozzá.
Németh rámutatott, hogy Kissinger szerint az elmúlt években az egypólusú rendszer elindult a többpólusú felé, de még nem ért oda. A volt amerikai külügyminiszter szerint meg kell próbálni önmagukból megérteni ezeket a pólusokat, illetve a régiók közötti rend fontos előfeltétele, hogy ezeken belül is belső rend legyen. A Világrend átfogó elemzés a világ helyzetéről, az ilyen ma ritka, ugyanis inkább nehéz részproblémákkal szembesülünk manapság.

Európa is kapott kritikát
A könyvben Európa is kapott kritikát, mégpedig azért, mert az EU túlságosan elmerült a belső ügyeiben, és ez a magatartás hosszú távon nem tartható fenn, a világrend szempontjából helytelen, mint ahogy az is, hogy Európa „hátradőlt”, és „az Egyesült Államok védőernyője alatt” megfeledkezett arról, hogy szükség van katonai erőre is.
Grúber Károly, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kül- és biztonságpolitikáért felelős főosztályvezetője szerint a kötetben Kissinger ugyan leírja a világ jelenlegi helyzetét, a fő tendenciákat, és a sorok között szól a problémákról is, de nem ad recepteket a megoldásra.
Ugrósdy Márton politológus, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója úgy vélekedett, hogy a migrációs válság rádöbbentette Magyarországot arra, hogy az ország határain kívül is létezik egy világ, amelyet érdemes megismerni, és a most bemutatott könyv ebben segíthet. Kissinger nagyon óvatosan fogalmaz, nem ad konkrét tanácsokat, inkább csak sejteti, hogy milyen irányvonalakat kellene követnie az amerikai vezetésnek – mondta. Ugrósdy arról is beszélt, hogy Kissinger az általa ismert vesztfáliai – a kormány, a terület és a lakosság egységére épülő államokban gondolkozó – rendszerben próbálja megmagyarázni mindazt, amit tapasztal a világban, és ez többé-kevésbé sikerül is neki. A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója arra is felhívta a figyelmet, hogy a könyvben végső soron az jelenik meg, hogy milyennek szeretnék látni az amerikaiak az új világrendet, ezért Kissinger valamennyire lefelé beszél a többi országhoz, régióhoz.

Történelmi kihívások
Henry Kissinger, az 1923-ban Németországban született amerikai Nobel-békedíjas diplomata és politikus nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter volt a Nixon-kormányban, és ezt tisztségét az 1974-es Watergate-botrány után, a Gerald Ford vezette új kormányban is megtartotta.
Legújabb, Világrend című könyvében a politikai gondolkodó a 21. század sürgető történelmi kihívásaira keresi a választ, így arra, miként lehet az ideológiai szélsőségek, az ütköző történeti víziók és a gyorsuló technológiai változás világában közös, a békét biztosító világrendet kialakítani.