Minden alkalommal, ha elmegyek a tavaszi, vagy az őszi képregénybörzére, döbbent ámulattal kérdezem magamtól: miért jó az a rendezvény szervezőjének, a Kingpin Kiadónak, ha a börzének otthont adó művelődési ház előtt másfél kilométeres sor torlódik fel, s órás várakozás után lehet csak bejutni az eseményre.

Szervezők és rajongók
De a múlt vasárnap arra jutottam, hogy a jelenség korántsem írható a rossz szervezés, a csapnivaló rendezvénykoncepció, a tragikus marketingszemlélet rovására. Ellenkezőleg. Alighanem az órák hosszat tartó sorban állás egyfajta beavatási szertartás, amelynek révén a látogató – a meghozott áldozat és a nyomában fellépő kognitív disszonancia eredményeképpen – elkötelezett képregénykedvelővé válik. A várakozó ugyanis óhatatlanul felteszi önmagának a kérdést: megéri? S, ha marad, hát kénytelen azt válaszolni, persze, hogy megéri. Így aztán a sorban eltöltött idő a képregényes elkötelezettséget erősíti.
A hazai képregénybarátok tábora viszonylag szűk, belterjes társaság. Mondhatnánk, hogy mindenki ismer mindenkit, ha személyesen talán nem is, de látásból mindenképpen. A képregényesek számára ugyanis évente három alkalom is találkozási lehetőséget kínál – egy tavaszi és egy őszi börze, valamint a Hungarokomix nevű esemény –, s valamennyi rendezvényen megjelenik csaknem minden rajongó.
Így persze a sorban való toporgás is kicsit olyan, mintha már bent lenne az ember a rendezvényen, hiszen régi ismerősök találkoznak, trécselnek, sőt már akár csereberélnek is a várakozás ideje alatt.  A képregénybörze ugyanis igazi börze. Vagy pontosabban afféle bolhapiac, ahol nem pusztán a kiadók jelennek meg kínálatukkal, de bármelyik rajongó bérelhet asztalt, hogy gyűjteményének megunt, vagy feleslegessé vált darabjait értékesítse vagy elcserélje.
Természetesen a beszélgetések során az is szóba került: bezzeg Belgium, bezzeg Franciaország, bezzeg ott komoly kultusza van a képregénynek, nem olyan partvonalon támolygó műfaj, mint mifelénk. Ami igaz, de hát ott nem is ilyen családias esemény a helyi képregénybörze.

Klasszikus kínálat
A nagyobb kiadók kimondottan az őszi képregénybörzére, vagy a novemberi Hungarocomix idejére időzítik fontosabb kiadványaikat, ekkor ugyanis már meg lehet lovagolni a karácsonyi könyvbeszerzési hullámot.
A mostani börzére jelent meg például az EpicLine magazin különleges kiadványa. Az 5 Pallos című történet különlegességet az adja, hogy a szereplőkben az idén ötödik születésnapját ünneplő kiadó, az 5Panels alkotócsoport tagjai ismerhetők fel. Persze bizonyára azok is élvezhetik a történetet, akik nem tudják beazonosítani az alkotók arcvonásait.
Hasonlóan egyedi kiadvány a Képes Kiadó által gondozott Mesélő ceruza: Korcsmáros Pál, a képregény mestere című kötet, amelyből kiderül, hogy a Rejtő-feldolgozásai nyomán népszerű grafikus, nem csak képregényrajzolóként, de az alkalmazott művészetek más ágaiban is maradandó munkákat hagyott hátra. Korcsmáros Pál egyébként jövőre lenne száz éves.
A legtöbb kiadvány persze kapható az újságárusoknál vagy a könyvesboltokban, így itt kár felsorolni a múlt vasárnap újdonságait.

Különleges szubkultúra
Persze akadnak lényegesen kisebb vállalkozások is a képregényiparban. Ez azért különösen érdekes, mert a képregényolvasók és képregénykiadók között egyfajta rotáció figyelhető meg. Akadnak, akik sokáig csak olvasóként, vásárlóként bukkannak föl az összejöveteleken, aztán egyszer megeléglik, hogy kedvenc képregényük sehol sem kapható, és a következő börzén már vidám kiadóként bukkannak föl, remélve, hogy másoknak is kedvence az adott kiadvány…
Ezért aztán a börzén sok olyasmi is beszerezhető, aminek értékével csak a képregényfogyasztó szubkultúra tagjai vannak tisztában, az efféle tárgyat vásárló rajongó családjának tagjai azonban úgy vélik, újabb szeméttel lett teljesebb a háztartás. Lehet kapni a képregénybörzén műanyag figurákat, posztereket, játékokat, de ez alkalommal még valami tűzzománc nyakláncot is láttam – természetesen valamennyi az ismert, és kevéssé ismert képregényekhez kapcsolódik.
Ugyanakkor nem lenne teljes a találkozó, ha ezek a kicsiny kiadók nem lennének jelen. Sajátossága a képregénykiadóknak, hogy többségük rendkívül kicsi cég, még családi vállalkozásnak sem igazán nevezhető, inkább olyasféle üzlet, ami átmenetet képez a nyereséges hobbi és a veszteséges megszállottság között.
Szórakoztató közeg.