Szombat. Napsütés. Andrássy út. Vidámság. Közvetlenül a Terror Háza mellett. Mindenki megőrült? Nem-nem, csupán a Közel-Kelet legközelebbi országa nyitott Kulturális Központot a szemközti ódon épületben. A tizennegyedik századi filozófus költőről, Yunuş Emréről elnevezett intézménybe pedig beköltözött a török hangulat. Nyelvórák, kávéházi estek, filmvetítések… De sajnos az ezeknek otthont adó ház nem egy ezeregyszázötven szobás palota, így, két évvel az intézmény megnyitása után, kijelenthetjük, kezd túlcsordulni a török hangulat az Andrássy út 62-ben! Május utolsó szombatján, a „gasztro hónap” megkoronázásaképpen már hamisítatlan, vidám utcafesztiválba botolhatott a letargiába süppedt arra járó. Végre egy kis változatosság!

A kutyák a csörgő nyakörvükkel, gyerekek irigylésre méltó kifestőjükkel, a törökök pedig indokolatlan gesztikulálásukkal tettek is róla, hogy a véletlenül arra vetődők ne csak összevont szemöldökkel bámészkodjanak, hanem ki is akarják deríteni, hogy mire ez a nem szokványos felhajtás. És miután rájöttek (a hatalmas táblákat olvasva), hogy mi folyik itt, valahogy mindannyian maradtak is egy kicsit!

Török ételek, fűszerek és a sajtok mellett a keletiesen, kötelező módon aranyozott teakészítőből folyó nedűért valóságos verseny folyt – kígyózó sorok álltak az egyre pánikszerűbben csapoló teamester előtt. Ha valaki netalántán elfáradt volna a teáért, vagy a töltött szőlőlevélért folytatott (végül sikeres) harcban, akkor az nyugodt szívvel ülhetett le a nagyon autentikusnak tűnő – vagy legalábbis indokolatlanul színes – sátorban, ahol megfelelően bölcsész-kinézetű zenekar húzta a törökös dallamokat.

Na, itt csak a nagyon elhivatott műértők és a zenekar rokonai maradtak sokáig.

A tömeg inkább a zászlókkal kidekorált épület belső udvara felé vette az irányt, közvetlenül a KELLO török nyelv- és útikönyveket árusító, kihelyezettsége mellett, – mi sem természetesebb? – s ott baklavára és Fátima kezét ábrázoló bizsukra tehetett szert (ha akarta, ha nem).

Mintha csak Isztambulban jártam volna – csak itt nem volt kötelező alkudni… Azon hősök, akik túljutottak az első próbán, azaz sikerült elszakadniuk minimális mennyiségű szuvenír vásárlásával a belső udvartól, ingyenes fotókiállításban és az Intézet könyvtárában gyönyörködhettek a fenti emeleteken. Ez utóbbi bővítéséhez többek között a Könyvtárellátó Kft. adománya is hozzájárult.

Az esemény és az ételeknek szentelt hónap sajnos elmúlt, de a Yunuş Emre Kulturális Központ munkatársai már most a következő „nagy dobásra” készülnek. Bennfentes informátoraim szerint érdemes lesz ellátogatni az A38 hajó koncerttermébe június 27-én. Ha azon az estén csak egy kicsit is hasonlítani fog a hangulat a mostanihoz (amire minden esély megvan), akkor talán még én, a notórius tengeribeteg is fedélzetre merészkedek majd!