Könyvbemutatón ismerhették meg az érdeklődők Eugenio Barba olasz rendező Hamu és gyémánt országa című új könyvét a Nemzeti Színházban.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója elmondta: a Nemzeti Színház Kiskönyvtárának első kiadványaként megjelenő kötet méltó indítása a sorozatnak. A kötet első részében Barba lengyelországi tanulmányairól és mesterével, Jerzy Grotowskival való kapcsolatáról ír, második része pedig Grotowski huszonhat hozzá írt levelét tartalmazza.     

A lengyel paradicsom

A könyvbemutatón Eugenio Barba felidézte, hogy fiatal, lelkes nyugati kommunistaként hogyan ment a paradicsomnak képzelt Lengyelországba, hogyan ábrándult ki néhány hónap alatt a rendszerből, és mégis mi az, amit ott megtanult. „A színház politika más eszközökkel, ezt vallom továbbra is, és bár már nem vagyok kommunista, még mindig az igazságtalanság ellen küzdök, akárcsak fiatal koromban. Ebben a küzdelemben pedig számomra a színház a megoldás” – hangoztatta. Lengyelországi tapasztalataiért többek között azért hálás, mert „a szocializmusból ugyan gyorsan kiábrándultam, de ezzel egyúttal sikeresen beoltottak minden ideológia ellen”. Az országot elhagyván „valódi színházat” akart csinálni, de nem kapott munkát, ezért megalapította saját társulatát – idézte fel az Odin Színház 1964-es indulását.     

Egy méter egy néző
„A színházcsinálásban szinte méterről-méterre kell haladni, mint egy katonának. Egy méter egy nézőnek felel meg. Egy 1985-ös bécsi fellépésünkön két métert foglaltam el: a két néző apa és fia volt, a fiú most éppen itt ül mellettem” – utalt Regős Jánosra, a Szkéné Színház volt művészeti vezetőjére, akinek meghívására az Odin Színház 1985-től kezdve többször vendégszerepelt Magyarországon, és aki a most megjelent kötet első részének fordítását is jegyzi.     
Pályi András író, színháztörténész, a kötetben szereplő Grotowski-levelek fordítója szerint a könyvből „egy megrendítően szép barátság története bontakozik ki, amely egészen a lengyel rendező 1990-es évek végén bekövetkezett haláláig tartott”. Pályi András úgy vélte: bár Grotowski hatása óriási volt többek között a magyar színházi életre is, közvetlenül nem folytatható az a színház, amit ő csinált. „Egy dolog folytatható: az a kíméletlen, önmagát állandóan megkérdőjelező gondolkodás, ami őt állandóan vezette. Ez más művészeket is vezethet, de ez végül akár más típusú színházat is eredményezhet”.

Formalista játékmód    
Eugenio Barba felidézte a Grotowski széleskörű ismertségéhez vezető magyar szálat is. „Hont Ferenc színházesztéta 1962-ben érkezett hozzánk, Lengyelországba, ahol megnézte az egyik előadásunkat, majd azt mondta Grotowskinak: ez a játékmód formalista, és mi Magyarországon ellene vagyunk a formalizmusnak. Aztán megkérte arra, hogy írjon egy könyvet a módszeréről, amit ők majd kiadnak magyarul, hogy lássák a fiatal magyar rendezők, mit nem szabad csinálni. Grotowski elfogadta a felkérést, majd szólt nekem, hogy akkor írjam meg a könyvet. Így született meg az első róla szóló könyv, franciául, majd olasz és magyar fordításban is, ami nagyban hozzájárult az ismertségéhez” – emlékezett vissza Barba.    

Eugenio Barba Dél-Olaszországban született 1936-ban. 1954-ben emigrált Norvégiába, majd a Hamu és gyémánt című Wajda-film hatására Lengyelországba ment, ahol 1961-től 1964-ig Grotowski közeli munkatársaként dolgozott. 1964-ben alapította meg az Odin Színházat (Odin Teatret), amely 1966-tól a dániai Holstebróban működik. Könyvek, tanulmányok sorát jelentette meg, amelyek napjaink színházelméleti alapművei közé tartoznak. Több rangos nemzetközi díj tulajdonosa, a világ számos egyetemének tiszteletbeli doktora. Magyarul eddig két könyve jelent meg, a Kísérletek színháza 1965-ben, a Papírkenu 2001-ben látott napvilágot. Társulata, az Odin Színház 1985-től kezdve többször fellépett a Szkéné Színházban, utoljára 2001-ben jártak itt. Az idei Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) április 24-én és 25-én The Chronic Life című előadásukat láthatja a budapesti publikum.