A harmadik híd című regényéért Mészöly Miklós-díjat kapott Szilasi László. Szilasi művében egy hajdani emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét. Darvasi László – korábban Mészöly-díjjal elismert – író ajánlójában „bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus" könyvként jellemezte a regényt, amelyből azt is megtudhatja az olvasó, hogy „a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha”.

Fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra
Mészöly Miklós 94 esztendeje született és 2001-ben hunyt el. 1938 és 1942 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karának hallgatója volt, ahol jogászdoktori oklevelet szerzett. 1943–44-ben frontkatona, majd szerbiai fogságba került. 1944-től munkásként, terménybegyűjtőként, malomellenőrként dolgozott. 1947–48-ban Szekszárdon laptulajdonos lett. 1951–52-ben a Bábszínház dramaturgja,1956-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott. 1990 szeptemberétől a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. 1991-ben a Budapesti Magisztrátus tagja. 1992 és 1994 között a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke.
Az életmű gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják. Mészöly több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője. A korai rövidprózát a határozott szituációrajz, fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra jellemzi. A tömörítés, a távolságtartó narráció, a bölcseleti beállítottság és a formafegyelem szinte minden pályaszakaszának meghatározója.

Elbeszélések, novellák, kisregények
A Magasiskola (1956) a solymásztelep megjelenítésével a dokumentum tényszerűségét és a parabola utalásosságát egyesíti. Az atléta halála (1966) francia nyelven jelent meg először, majd a magyar kiadással egy időben német nyelven is. A Jelentés öt egérről (1967) realisztikus pontosságú, szilárd szerkesztésű s egyben példázatos történetek. A címadó novellára elég annyit mondani: zseniális. „A szenvedélyes érdekeltség drámáját” követi az ószövetségi templomi nyomozó története, a Saulus (1968). E regényben a koncentrált elbeszélés, a parabolisztikus jelentéssűrítés a létélményt, személyiségállapotot nem, mint pszichológiai anyagot, hanem formaalakító műalkotáselemet működteti. Az Alakulások (1975) két és fél évtized rövidprózáját átfogó, reprezentatív elbeszélés-gyűjtemény, a megújuló magyar próza sajátos dokumentuma. A Film (1976) regényformája „a kamera és rendezés reális fikcióvá” tételéből származik. A tágasság iskolája (1977), valamint az Érintések (1980) esszék, filozofikus fragmentumok, művészeti, elméleti reflexiók gyűjteményei.
A ’70-es évek második felének prózakoncepciójában változatlanul megtartja jelentőségét az utalásos beszéd, ám mindinkább a helyzetek, idősorok rétegessége, a folyamatos narrációt, az epikus kontinuitást felváltó töredékesség lesz jellemző. A különböző időkben-terekben folyó eseménysorok párhuzamos, egyidejűsítő elbeszélése válik meghatározóvá a Megbocsátás (1984) című kisregényben, a kilencvenes évek rövidprózájában és a Családáradás (1995) című regényben is.

Díjazottak
Az íróról elnevezett díjat tizenegyedik alkalommal ítélte oda a Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület kortárs magyar írónak; 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre és Győrffy Ákos kapott meg, 2014-ben az átvétel után nem sokkal elhunyt Borbély Szilárdot (1963-2014) Nincstelenek című regényéért díjazták.
Az egyesület minden évben átadja a Kossuth-díjas író nevét viselő emlékplakettet is, amelyet ezúttal Kis Pál István szekszárdi költőnek ítéltek az életmű gondozásában végzett tevékenységéért.
A Mészöly Miklós-díjat A harmadik híd című regényéért ebben az évben Szilasi László kapta.
Szilasi László 1964-ben született irodalomtörténész, kritikus, esszéista, író. 1989-től tíz éven át a Pompeji című irodalmi lap szerkesztője volt. A Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának docense, a régi magyar költészettörténet, a 19. századi magyar regény, és a kortárs magyar próza a kutatási területe. 1994-től jelennek meg esszé- és tanulmánykötetei, a Szentek hárfája című regényével 2010-ben Rotary Irodalmi Díjat nyert, 2012-ben József Attila-díjat kapott.
Szilasi korábban elmondta, hogy egyetemi tanulmányai kezdetén Mészöly Miklós korai és Vörösmarty Mihály kései szövegei együttesen vezették be a magyar irodalom olvasásába. Azt tanították, hogy minden igazi poétikai megoldás csak egyetlen egyszer használható fel. „Ma, amikor az irodalom funkcióinak jó részét Európában átvette a nemes lektűr, különösen fontos újra és újra visszatérni hozzájuk, hogy részesülhessek az ő felkavaró különös ismereteikből” – nyilatkozta az író.