Úgy tűnik, a hipermodern fejlesztések rátaláltak a nyomtatott örökségre. A napokban megjelent sajtóinformációk szerint a nagy nyelvi modellek fejlesztői újabban antik könyvekkel etetik a számítógépeket, hogy azok a betáplált és feldolgozott szövegek alapján váljanak egyre okosabbá, pontosabbá, és persze hmm… mondjuk úgy, műveltebbé. Persze a nagy nekibuzdulás mögött problémákat is sejthetünk, nem is keveset. 

Sok vállalat, köztük az Anthropic, a nyomtatott könyvekkel táplálják modelljeiket. A köteteket hatalmas mennyiségben – a sajtóhírek szerint millióhoz közeli tételben – vásárolják, majd egy hidraulikus meghajtású vágógépben oldalakra bontják és ipari minőségű képalkotó berendezésekkel beszkennelik a szövegeket, amelyek így bekerülnek a mesterséges intelligencia rendszerébe, amely keresztül-kasul feldolgozza az új anyagot. A projekt mögött az a tény áll, hogy a régi könyvek – na, nem olyan nagyon régiek, egyszerűen a nyelvi modellek megjelenése előttiek, tehát 2022-nél korábbról származó művek – még biztosan nem tartalmaznak mesterséges intelligencia által fejlesztett szövegeket, s így a nyelvi modell biztosan nem önmagától tanul, hanem az embertől. 

Sokan megkérdőjelezik az eljárást, mondván, az ilyen típusú felhasználás kihasználja az értékesítés józan logikáját, hiszen bár a boltban megvett könyvvel az új tulajdonos azt csinál, amit akar, a nyelvi modellek fejlesztői mégis egyszerűen élősködnek ezen a lehetőségen. 

De van egy másik probléma is. Úgy tűnik, a fejlesztő műhelyek egyáltalán nem foglalkoznak a betáplált anyag könyvészeti jelentőségével. Vélhetően nem is tudják, mivel etetik gépeiket. 

Egy kis könyvkereskedő azt nyilatkozta a témát feldolgozó újságírónak, hogy a közelmúltban hirtelen megugrott az értékesítése és biztos benne, hogy az ügyfelek AI laboratóriumok. Erre utal szerinte az, hogy a könyveket véletlenszerűen válogatta össze a titokzatos vásárló. Hozzátette, hogy a lista tele van ritka nyomtatott könyvekkel, ami azt is jelenti, hogy egy AI cég elpusztíthat egy csomó ritkaságot, sőt talán pótolhatatlan kuriózumot is. Gazdaságilag persze jól jár a boltos, de hát – tette hozzá – nem azért lett könyvkereskedő, hogy a könyvek ledarálását segítse… 

Az eljárás annak ellenére nem tilos, hogy nyilvánvalóan sok antik könyv is veszélybe kerülhet. Amíg azonban konkrét törvénytelenségre nem derül fény, az AI-fejlesztő cégek diszkréten folytatják könyvbontó, könyvmegsemmisítő gyakorlatukat. Így a nyelvi modell egyre okosabb lesz, kulturális örökségünk meg egyre üresebb…