Az ún. fekete kódex, – melynek lapjait pigmentekkel festették feketére, illetve tintába áztatva nyerték el a lapok jellegzetes színét, mielőtt arany vagy ezüst betűkkel megszövegezték volna, – a világ legrégebbi és legkülönlegesebb kéziratai közé tartozik. Értékét emeli, hogy e csodálatos műkincsből mindössze hét példány maradt fenn. 

Kép forrása

Ezek egyike Az órák fekete könyve (Horae beatae marie secundum usum curie romane of Black Book of Hours), a New York-i Morgan Könyvtár és Múzeum Hispanic Society gyűjteményének becses darabja, melyet sérülékenysége miatt ez idáig soha nem állítottak ki. Ám egy közelmúltban elnyert támogatásnak köszönhetően, megkezdődött a restaurálása. A munkálatok befejezését követően pedig – ígéri a múzeum vezetése – a közönség számára is látható lesz, nem csupán virtuálisan, de alkalmanként a kiállítótérben is.

Monica Katz, a Hispanic Society restaurátora szerint a szakrális jelentésű arany, ezüst betűkkel fekete oldalakra írt gyönyörű kódex olyan, mint egy apró, értékes ékszer, mely könyv formájában testesíti meg a XV. századi áhítatot. 

A csodálatosan díszített, fekete kódexeket flamand művészek készítették 1455 és 1480 között. A jelen kötet alkotója nagy valószínűséggel az aragóniai udvar mestereként működött. A kódexen kasztíliai címer található, és egy XVII. századi leírás szerint V. Alfonz aragóniai király hitvesének, Kasztíliai Mária aragóniai királyné tulajdona volt. A tudósok úgy vélik, hogy a kötet gyászajándék lehetett, a királyné férjének, 1458-ban bekövetkezett halála után, így a pergamen fekete színe is a gyászt szimbolizálja.

A kisméretű, 10x15 cm-es kötetet a múzeum alapítója, Archer Huntington vásárolta 1900-ban. (A múzeum őriz egy másik példányt is: A fekete órák elnevezésű, szintén restaurálásra váró kéziratot.)

A restaurálásra 2018 óta próbáltak több-kevesebb sikerrel adományokat gyűjteni; ám a TEFAF-nál (European Fine Art Foundation) elnyert pályázati támogatás most végre financiális lehetőséget teremtett arra, hogy eltüntessék az eltelt hat évszázad nyomait, a köteten keletkezett kémiai és fizikai sérüléseket.

A restaurálás során a teljes, összesen 149 oldalból álló kéziratot ívekre szedik, s nagy felbontású fényképeket készítenek. Ily módon a szakemberek szabadon hozzáférhetnek majd a fizikai valójában sérülékeny kötet valamennyi oldalához.