A borítón groteszk, arctalan, kést szorongató férfialak. Ő a „késes” ember? Miért markolja azt a kést? Gyilkolni készül vagy célja az elrettentés? Egyáltalán mire utal a már első látásra csodálkozást kiváltó, már-már megütközést keltő kötet címe? Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész professzor segít megadni a választ a felvetődő kérdésekre, aki a könyv előszavában így fogalmaz:

„Ez a könyv nem a késről és nem is a fegyverekről szól, hanem a gondolatokról. Azokról a gondolatokról, amikért helyt kell állni, amiknek érvényre juttatásáért meg kell küzdeni, amiket meg kell védeni a támadásoktól, érvényességüket más gondolatokkal szembeszállva, azok ellenében, azok érvénytelenítésével sikerre, sőt győzelemre kell vinni.”

Kép forrása

A fenyegető erőt jelképező főcím mellett az egyszavas alcím (Gondolatháború) rávilágít, miről szól valójában a kiadvány: a gondolatháború problematikájáról. Ahogy a szerző írja: „Minden a gondolattal kezdődik. Útjára indítja a dolgokat. A gondolat a semmiből születő erő.” A könyv fundamentuma és esszenciája tehát a gondolat, a gondolatiság. És mindaz, ami egy-egy gondolat köré épül.

G. Fodor Gábort saját bevallása szerint régóta foglalkoztatja a gondolatháború problémája, amely „Annyira nyilvánvaló, hogy van, hogy már meg se látjuk, problémává se tesszük. Vakon elmegyünk mellette, aztán csodálkozunk, hogy ha veszítünk.” A gondolatháború tehát van, velünk (és bennünk) él, minden, ami életünk szerves részét képezi, pl. a hétköznapok, a párkapcsolatok, a munkahelyi viszonyok, a politika, a sport, gondolatháborúk által formálódik. „Azzal, hogy tudomást se veszünk róluk, megint csak veszítünk.” – hívja fel a figyelmet a szerző, aki életünket és sorsunkat alakító gondolatvilágunkat „műveletek” és „ellenműveletek” láncolatának állítja be.

G. Fodor Gábor meggyőződése szerint, minden gondolatháború játszma. A játszmát lehet vállalni, vagy nem vállalni; az élet utólag fogja igazolni, mi volt a helyes, mi volt az „értelmes” megoldás. A gondolatok mellé fogalmak társulnak. És újabb gondolatok, amely gondolatláncokat alkotnak.

A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója mondatokba foglalta gondolatláncait. Gondolatai élesek, kritikusak, néha késpengeként hasítanak belénk. Ugyanakkor a szerző a rá jellemző módon hívja segítségül a humort, a szarkazmust, hogy oldja a feszültséget.