Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója a megemlékezésen felidézte, hogy az évfordulóra megújult síremléket Móricz Zsigmond jóbarátja, Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrász készítette az író halálának 10. évfordulójára. Az emlékművön Móricz Zsigmond portrészobra körül regényeinek fontos alakjait, így Nyilas Misit, Rózsa Sándort, a Tündérkert szereplőit, valamint az Úri Muri jellegzetes szereplőit megjelenítő fríz található - tette hozzá Móczár Gábor.

A főigazgató rámutatott, hogy a Nemzeti Örökség Intézetének célja népszerűvé tenni mindazt a történelmi és irodalomtörténeti örökséget, amely a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen megelevenedik. Ezért csatlakozik az intézet minden országos kulturális eseményhez, így a kulturális örökség napjaihoz is, amikor a meghirdetett irodalmi séták fontos állomása lesz Móricz Zsigmond síremléke. Szintén ezt a cél szolgálják a hétről hétre meghirdetett tematikus séták, a rendkívüli iskolai történelem- és irodalomórák, valamint az itt nyugvó nagyjainkat bemutató, ingyenesen elérhető FiumeiGuide applikáció is - fűzte hozzá Móczár Gábor.

Az eseményen beszédet mondott Szilágyi Zsófia, a Móricz Zsigmond Társaság elnöke, valamint Kerezsi Csaba, a Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium intézményvezetője is.

Móricz Zsigmond (1879-1942) a 20. századi magyar realista prózairodalom legtermékenyebb és legnépszerűbb alakja. Hírnevet a Nyugatban 1908-ban megjelent Hét krajcár című novellája hozott neki. A Nyugat a Légy jó mindhalálig 1920-as megjelenését követően, 1921-től kezdte el közölni a 17. századi Erdélyről szóló történelmi regényét, a Tündérkertet, amely az Erdély-trilógia első darabja lett, és amely hamarosan a vásznon is megelevenedik, sorozat formájában. 

Az 1920-as évek közepén visszatért a falusi és a városi sorslehetőségek boncolásához. Kritikával ábrázolta a tenni és újítani akaró, de elbukó, valamint a panamista környezet által tönkretett dzsentri figurákat (Úri muri, Rokonok). Az 1930-as évek novellaterméséből kiemelkedik a Barbárok balladisztikus elbeszélése. Egyik legsajátosabb alkotása a halála előtt két évvel írt Életem regénye című műve, amely családtörténet és szociográfia is egyben.