Három generáció életén keresztül mutatja be Sandro Veronesi, A kolibri című kötete, miképp kapcsolódik, függ össze az anyák és apák története a gyerekek sorsával. A szerző a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Stregát kétszer is átvehette, s 1988 óta jelennek meg művei hazájában, nálunk szinte ismeretlennek számít. Először 2006-ban a Caos calmo (Nyugodt káosz) című kötetéért, majd 2020-ban pedig A kolibriért kapta meg az elismerést.

Kép forrása

A könyv, amely Matolcsi Balázs fordításában jelent meg, első pillantásra egyszerű családtörténet, ám látszólagos egyszerűség mögött meglepő mélységek tárulnak ki. Főhőse, a kis növésű, ezért anyja által Kolibrinek becézett Marco Carrera szemorvos – foglalkozását tekinthetjük szimbolikusnak –, akinek rendelőjében egy szép napon megjelenik felesége pszichiátere, hogy a szakma elemi szabályait megszegve felhívja rá a figyelmét, hogy nemcsak házassága, de élete is veszélyben forog.

Marco, elindul az emlékezés útján. Egyre mélyebben bonyolódunk bele három generáció életébe, abba, hogy milyen mélyen összefügg az anyák és apák élete és az általuk mutatott minta a gyerekek életével, lehetőségeivel, akik aztán ugyanúgy továbbadják a szüleiktől látottakat. Lassan, fokozatosan érti meg gyerekkorát, fiatalkorát, illetve döbben rá, hogy szülei és nővére halála valójában nem úgy és nem azért történt, mint ahogy addig hitte.

A múlt után való nyomozás során rejtett információk kerülnek napvilágra. Apja személyisége, anyja személyisége, nővére depressziója, egy soha be nem teljesült nagy szerelem és saját házasságának indítóokai hirtelen teljesen más fényben látszanak, mint addig.

Veronesi prózája nagyon szép nyelven szólal meg – ez a fordítót is dicséri –, mintha a múlt hatalmas tengerébe egyre beljebb és beljebb úsznánk, úgy nő a mondatok által belátható tér.