Jó az nekünk, ha sok horrort nézünk? És jó az, hogy ha minőségét tekintve nem egészen patent horrorokat nézünk? Egyáltalán, miért néz horrorfilmet az, aki irtózik a véres jelenetektől? Ilyen és ehhez hasonló obligát kérdésekről beszélget Géczy Dávid filmrendező és Pöltl Oxi Zoltán újságíró a Texasi láncfűrészes mészárlás legújabb része kapcsán. 

Kép forrása

Youtube
LEJÁTSZÁS

Könyv-Kult Bibliopod
LEJÁTSZÁS

A 2020 Filmodüsszeia két állandó műsorvezetője rögtön két pártra szakad a film, a saga és a műfaj megítélése kapcsán. Az egyik fél állítja, hogy nem volt elájulva a Texas Chainsaw Massacre legújabb változatától, holott a sorozat első részei még egész komoly minőséget mutattak. A másik fél amellett kardoskodott, hogy a belezős, avagy slasher horroroknak, bár szubkultúra, mégis figyelemreméltó rajongótábora van, de igaz, ami igaz, a műfaj számos már-már szánalmasan rossz produkciót is kitermelt magából. 

A Texasi láncfűrészes mészárlás legújabb része visszatér a kezdetekhez, melyből kiderül, hogy Bőrpofa hogyan vált tébolyult, szadista gyilkossá. A történet ugyanakkor mégiscsak a jelenben játszódik, így aztán akad némi idővonalbeli logikai bukfenc. Ami viszont valóban hibátlan – és ez a TCM-filmek elsőszámú védjegye – az a gyilkolászások tökéletes kivitelezése, már, ami a látványt, a szétfröcsögő vért, a szerte-szét röpködő csontszilánkokat és a kiomló emberi belsőségeket illeti. A filmet tényleg csak az nézze, aki bírja a már-már öncélúan pornografikus, kecsapos tunkolást.