Akadnak gyerekek – a közeli rokonságban is akad rá bőven példa, – akik már három-négyévesen is kiválóan ír, s olvas. Arra viszont már kisebb az esély, hogy matuzsálemi korban, aggastyánként varázsoljon el valakit a betűk csodálatos világa. Nos, ez történt a távoli Indiában; 104 éves korára tanult meg írni és olvasni Kuttiyamma, a Kerala államban élő nagymama.

Kép forrása       

A szupernagyi egy esztendeje csatlakozott az indiai kormány által támogatott írás-olvasási programhoz, így 103 évesen kezdett ismerkedni a hindu írásjelekkel. Korábban már próbált az unokáitól is tanulni, de mivel ők többnyire angol nyelvű könyveket olvastak, nem értette a szöveget. Elmondása szerint mindig is iskolába szeretett volna járni, de mivel már 16 éves korában férjhez ment, majd jöttek a gyerekek és a házimunka, nem tudott tanulni.

Kuttiyamma a program keretében jutott hozzá olyan könyvekhez, amelyek érdekelték és értette is őket, ezeket újra és újra elolvasta, nemrég pedig a címlapokra is került azzal, hogy 100-ból 89 pontot ért el a hivatalos írástudás teszten.

Legjobban a meséket kedveli, így a kedvencei közé tartozik Málatí Sankar története, amikor Tündérországban még minden tejszínhab-szerű fehér puhaság volt. A tündérek bőre, ruhája, étele-itala, az ország minden háza és palotája habtiszta volt és hófehér. Olyannyira, hogy a tündérek soha nem is láttak színeket: nem tudták, mi a piros, a sárga, a zöld, a kék, a rózsaszín vagy akár a bíborvörös. Szépek voltak a tündérek, kecsesek és törékenyek, és mindenük megvolt, nem volt hát miért más tájakra vándorolni, más országba szomszédolni. Saját országukba se hívtak meg soha senkit. Történt pedig egyszer, hogy Bidzslí, a tündérkirályleány és pajkos barátnéi játékból versengésre adták a fejüket: Versenyezzünk! Lássuk, ki tud messzebbre repülni....

A csúcsra azonban egy másik hölgy jutott el, Bhageerathi Amma 105 évesen teljesítette az írás-olvasási programot, a csúcsnagyi tavaly 107 évesen tért meg a Teremtőhöz.