Új műfaj született a magyar könyvpiacon 2020 első hónapjai után, mégpedig nem meglepő módon a – s nevezzük így – járvány-irodalom. Ennek szerzői főleg inkább a dokumentarista, napló vagy esszés irányzatban utaznak ezúttal. Csernus Imre pszichiáter is csatlakozott ehhez a trendhez, és tavaly novemberben a Jaffa Kiadónál megjelentette Főnix című, a járvány hatásaival foglalkozó kötetét.

Kép forrása

A Főnix című könyv alapvetően arról szól, hogy ránk, magyarokra hogyan hatott a koronavírus-járvány, vagyis, hogy milyen lelki és életmódbeli változásokon mentünk át az elmúlt majd két évben. Ismerve a szerző korábbi időszakainak műveit, műsorait, kihagyhatatlan volt - s nem is hagyta ki -, hogy Csernus doktor azt is kiértékelje a könyvében, mit csinálunk rosszul, amikor félünk, rettegünk a vírustól. A könyv, miként a címe is utal rá, mégis egy sok tekintetben való újjászületés összegzése, annak is az a része, amikor a látszólagos vagy valós pusztulásból egy új dolog, egy új ember, egy új személyiség születhet. 
Egy olyan terápiás foglalkozásnak is felfoghatjuk a Főnix című könyvet, melynek során magunk vagyunk együtt a közismert dokival, de ezúttal nem jutunk szóhoz, mert most csak ő az, aki beszél. Azt pedig már megszokhattuk tőle, hogy egy kicsit sem fog finomkodni, hanem mértékkel, de arcunkba vágja, hogy valójában milyenek is vagyunk. A könyvről adott egyik interjújában Csernus Imre így beszél minderről: „Ahhoz nem ijedtünk meg eléggé, hogy elkezdjük strukturálisan, az alapokat érintően átalakítani a saját életünket. A legtöbb embernek legfeljebb kozmetikázásra, tüneti kezelésre futotta az erejéből.” A kötetet tavaly novemberben már a korlátozások miatt online mutatták be a közönségnek. Akkor az író számos vetület és részlet mellett a Főnix címről a következőket árulta el: „Ha valamit megalkottam, s jön az idő, a nagyon izgalmas, erős faktor, és akkor, amiről én azt hittem, hogy állandó, arról kiderül, hogy múlandó. Éppen ezért úgy érzem, hogy elengedhetetlen az önmagunkkal szembeni állandó megújulás, önvizsgálat, önismeret.  Mint a Főnixnél, ami mindig izgalmas volt számomra, ami egy tűzből megszülető valami új. A tűz a megtisztulás jele. Elkezdtem agyalni, hogy hogyan tudunk most megtisztulni és melyek azok az emberi jellemvonásaink, amelyeket, ha nem fogadunk el, akkor nem is tudunk rajta változtatni.”