Krasznahorkai László Sátántangó című regényéből származik az év legfontosabb mondata egy görög irodalmi magazin, a literature.gr szerint.

Kép forrása

Az író facebook-oldalán tette közzé a hírt, miszerint elnyerte a literature.gr görög irodalmi magazin díját az év legfontosabb mondatáért. A Sátántangó című regény első fejezetének második oldalán álló mondata így szól: „[…] Szomorúan nézte a baljós eget, a sáskajárásos nyár kiégett maradványait, és hirtelen ugyanazon az akácgallyon látta átvonulni a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mintha csak megérezte volna, hogy az örökkévalóság mozdulatlan gömbjében bohóckodik az idő egésze, a zűrzavar hepehupáin át ördögi egyenest csalva, és megteremtve a magasságot, a tébolyt szükségszerűséggé hamisítja… és látta önmagát, a bölcső és koporsó fakeresztjén, amint kínlódva rándul egyet, hogy végül – rangjelzések és kitüntetések nélkül – lecsupaszítva a halottmosók kezére adja egy szárazon pattogó ítélet, a dolgos bőrnyúzók röhejébe, ahol aztán irgalmatlanul látnia kell az emberi dolgok mértékét, anélkül hogy akár csak egyetlen ösvény is visszavezesse, mert akkor már azt is tudni fogja, hogy olyan partiba keveredett a hamiskártyásokkal, amely már jó előre le van játszva, s amelynek végén utolsó fegyverétől is megfosztják, a reménytől, hogy egyszer még hazatalál. […]”
A Sátántangó 1985-ben jelent meg, ez Krasznahorkai László első regénye. A műfajilag nehezen kategorizálható, kacifántos szerkezetű regény alapján film is készült, melyet 1994-ben mutattak be azonos címmel, Tarr Béla rendezésében.