Merészelnek-e még a szerelemről írni a mélység és magasztosság jegyében az írók, költők, vagy a kifulladás, kiégés jeleit mutató, el-posztmodernesedett, önimádó világnak enélkül kell most már zakatolnia a vég felé? Kissé terebélyesen túlzó felvetésem Péterfy Gergely A golyó, amely megölte Puskint című regénye ajánlóját kívánta felvezetni, hiszen a szerző megadta a választ: igen, merészelnek, és Péterfy a tőle megszokott szellemi súllyal tette ezt.

Kép forrása

A golyó, amely megölte Puskint című regény egy felvállaltan kissé bizarr kapcsolat történetét meséli el, melyben a férfi egy nálánál húsz évvel idősebb nőbe szerelmes. A mintegy hetven éven átívelő regény középpontjában Olga áll, akinek egyben családját is megismerjük, a narratívát a belé szerelmes férfitől kapjuk meg. 
Az értelmiségi sorskérdések adta klasszikus gyötrődések, a társadalmat vezetni képtelen szellemi réteg politikai csatározásokban való bedaráltsága jellegzetesen visszatérő téma a kötetben. Kellemes elem a regényben a dunakanyarbeli fiktív település, Herkulesvár polgári miliőt adó felvonultatása, ahol Olga és családja él. Itt kap szerepet Péter, Olga édesapja, aki a hagyományos értékrend képviselője, a tudomány, a művészetek és a vallás vélt vagy valós véderőművei mögé bújva takarja ki az érthetetlenebbnek tűnő külvilágot. Az idő előrehaladtával a gyerekek, Olga és fia, Kristóf is ebbe az elzárkózásba bújik, így a szerelem sem teljesedik ki, igaz, megszűnni sem tud. Puskin pisztolypárbajban lelt halála és a címbeli végzetes golyó is erre az introvertáltságra utal. Péter, a nagyapa, az orosz íróról készítendő tanulmánya is az értelmetlenül ürességbe hulló ember és szellemiség végzetéről szól. 
Péterfy Gergely a mai középgeneráció különleges írója, akinek több drámáját is színpadra, illetve filmre vitték. Alkotásai már első regényei, az A félelem az egértől és az A B oldal című művektől fogva a társadalom hanyatló aspektusairól és az emberi sors legmagasabb szintjeinek leértékelődéséről szólnak.