Kevin tizenhatodik szülinapja előtt két nappal kilenc embert öl meg iskolájában hidegvérrel. A szörnyű tragédiát édesanyja próbálja feldolgozni, s kielemezni a felelősségvállalás nehéz, de nemes tudatával, elszántságával. Vajon miért lett egy szeretett kisfiúból kegyetlen gyilkológép? Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről című regénye nemcsak bestseller lett a tengerentúlon, de a 2012-ben belőle készült film is nagy viták forrását jelentette az amerikai társadalomban.

Kép forrása

Beszélnünk kell Kevinről, így szól Lionel Shriver könyvének címe. A karácsony közeledtével számos magyar család kap a gyomorfekélyéhez talán éppen most, hiszen közeleg a karácsonyi téboly, mely mifelénk (és bizony talán tifelétek is) a chichagoi McCallister család őrületében szokott volt kicsúcsosodni. Jó hírem van, ugyanis a Beszélnünk kell Kevinről nem az immár hungaro-folk eseményként megélt Reszkessetek betörők karácsonytájéki megtekintéséről szól, hanem egy egészen másfajta terrorról, mint, amit a kis Kevin McCallister elkövetett a szegény betörők kárára. Történt ugyanis, hogy az ugyancsak amerikai Kevin már majdnem tizenhat éves lett, amikor úgy döntött, hogy gyilkolni fog. Az egyenleg végül kilenc halott lett, Kevin iskolástársai, egy szakács és egy tanár. 
Shriver természetesen megtörtént esetet dolgozott fel regényében, ugyanakkor sajnos elsőre nem fog beugrani, hogy melyiket is a több tucatból, hiszen az elmúlt években számos olyan esetről lehetett hallani a híradásokban, hogy az amerikai iskolákban bekattant egy diák, és lőfegyverrel látogatta meg iskoláját, majd ott lövöldözni, gyilkolászni kezdett. Az amerikaiak most épp ott tartanak, hogy oké, akkor minden pedellusnak lehetséges a fegyverviselés, így, ha képesek rá, az ilyen helyzetekben legalább csökkenteni tudják a veszélyt. 
A most ajánlott regény azt bogozza ki, hogy miként jut el egy majd tizenhat éves gyerek odaáig, hogy kiirtsa iskolástársait. A narrációt az édesanya szájába helyezi az író. Eva leveleiben elemzi és tárgyalja ki életüket, lánykortól, a családalapításon, a terhességen, a szülésen át a gyereknevelés és a halálosztás szörnyűséges napjáig. A regény legnagyobb ereje az az elszánt keresés, mellyel a szülők saját felelősségüket kutatják a tragédiában. Az is nagyon erős vonal a műben, hogy végre egy olyan aspektusból látjuk a véres drámát, melyet eddig talán kevésszer: a gyilkos családja szemszögéből, akik a lehető legjobban ismerték a kisfiút, majd a tinédzser srácot, akiből végül hidegvérű gyilkológép lett.