Hungarofuturista porno-trash

Azt gondolhatná a Kedves Olvasó, hogy a fenti, hatásvadász címmel bizonyára valamilyen újságíró bajnokságon akarok dobogós helyezést elérni, de higgyék el, nem így van. Csupán idéztem Gulisio Tímea A szatír állatkertje című új könyve előszavában írtakat. Bevallom: az 1989-es születésű író, költő, újságíró, blogger friss kötete minden recenzióíró álma, az a jellegzetes szakmai magaslabda, melyre mi, kótyomfitty firkászok egész életünkben, nyálcsorgatva várunk.

Kép forrása

De, hogy komolyra fordítsam a szót, Gulisio Tímeát új könyve kapcsán első körben úgy jellemezném, mint De Sade márki, Guillaume Apollinaire, Pier Paolo Pasolini, netán Nagy Kriszta Tyereskova szellemi reinkarnációját, már, ami a szexualitás obszcén és provokatív módon papírra vetett változatát illeti. S miként a fenti nagyságok, úgy Gulisio sem csupán ilyeneket ír, számos kötete, prózai és lírai dolgai, képzőművészeti recenziói, kritikái, blogözön hullámai jelentek már meg. A rendkívül aktív hölgy – akiről a Wikipédia azt írja, hogy 2015-től a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége, a Magyar Írói Szerzői Jogvédő Egyesület, 2016-tól az Opál Színház, 2017-től a Szépírók Társasága, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, 2019-től a Magyar Újságírók Szövetségének tagja – az írásművészet mellett színész, rendező, performer, festő is. A Könyvkultúra Magazin hűséges és alapos olvasói pedig pár éve már találkoztak nevével, amikor az Onagy Zoltánnal közösen írt, készített Peremvilág című ugyancsak durván botrányos tartalmú interjúkötetéről számoltunk be. 
A szatír állatkertje tehát a Tizenegyezer vesszőcsapás, a Szodoma százhúsz napja, az Olaj című regények vér-, méhnyaknyák- és spermagőzös abszurd vonala mentén folytatja a megkezdett polgárpukkasztást, melyről a kötet szerkesztője Nemes Z. Márió többek között így összegez: „Gulisio Tímea A Szatír állatkertje című kispróza-kötete egy klasszikus libertinus történetet mesél el modern díszletek között. (…) A lényeg a polgári heteroszexuális normákat a lehető legkreatívabb módon kikezdő „világerotika” színre vitele. (…) Gulisio prózája ízes és ízléstelen egyszerre, távolról sem kifinomult, hanem darabos, infantilis és barbár. A Szatír állatkertje egy igazi magyar pornó-trash, mely abból a szempontból is úttörő, hogy a hungarofuturista erotikus művészet egyik első képviselőjének tekinthető.” 
Akik eddig nem ájultak el, azoknak ott a művésznő honlapja, ottan lehet érdeklődni a hogyan voltról és hogyan továbbról.