Egy év történelem címmel adták ki újra Ignotus könyvét, melyről anno még Ady Endre is komoly méltatást írt. No, persze, miért ne írt volna, hiszen a szerző a Nyugat főszerkesztőjeként a kor legnagyobb irodalmi, közéleti írott fórumának volt kardinálisa. Az idő pedig, melyről a kötet szól az 1914-1915-ös esztendők.

Kép forrása

„Háborús krónika, titkok könyve, ismeretlen tények és összefüggések tárháza, netán helytörténet vagy bédekker? Talán mindegyik egy kicsit. Ignotus európai körképet fest a világégés első évéről, benne egyszerre szól a balkáni nemzetiségi ellentétekről, a szarajevói gyilkosságról, az amerikai kontinens ízléstelen divatjáról, a Monarchia hanyatlásáról és a ’parisienne’ kultúra dekadenciájáról, városkultúráról, hadvezérekről és nagypolitikai szándékokról.” Így beszél a kiadó Ignotus Egy év történelem című, a közelmúltban újra kiadott könyvéről. 
A szerző, aki a Nyugat főszerkesztői posztja mellett a kor egyik legelismertebb és legnépszerűbb kritikusa is volt, amolyan kalendáriumot írt, vagy ha kicsit eltúlozzuk, s mai nyelvezetre fordítjuk: elkészítette egy év háborús Facebookját. Ignotus művének jelentősége pedig a semleges és gondos értékelés, átértékelés, elemzés szép összegzésében van. 
És annál pedig tényleg nincs irodalomtörténeti szempontból pikánsabb és páratlanabb, mint amikor a kritikus egy munkáját kritizálják. Vagyis, Ady Endre vette a bátorságot és komoly véleményt fogalmazott meg az első megjelenés idején. A költő többek között ezt írta az Egy év történelem jegyzetekről egykor: „… ma a Háború valóban (nem hittük) mindennél fontosabb, hiszen Ignotus háborús írásai elfeledtetik a poéta Ignotust. Ignotust, a literátus vezért, a minden szépért és jóért (bocsánat: ezek nem Ignotushoz méltó szavak, banálisak lévén) hevülő Ignotust, a szinte mindentudó és minden-értő Ignotust. Utálok majdnem minden háborús írást, de gőg, de öröm, de a lelkem gyászának akaratlan, váratlan megtisztelése volt ez a könyv, mikor megkaptam. Pedig ezt a könyvet még az Ignotus talentumával se írtam volna meg, pedig fáj nekem az Ignotus nagy tisztánlátása, e könyvből borzasztóan kisugárzó.”