Christopher Lawrence A csábítás szimfóniája című könyv nem a könnyűzene híres nőmúzsáiról szól, pedig a ma embere leginkább azokat ismerheti, magyar vonatkozások esetében akár még testközelből is. Lawrence könyve a klasszikus komolyzene nagy komponistáinak nőlegendáit veszi sorra, egyben kiteregetve a híres zeneszerzők szerelmi életét, szexuális fogyasztási szokásait is. Nemes „pletykakönyvvel” állunk szemben.

Kép forrása

Vélhetően komolyzene iránti rajongása okán is, Nyáry Krisztiánt kérte fel a kiadó, hogy fűzzön pár gondolatot a Christopher Lawrence A csábítás szimfóniája könyvéhez. A magyar író, irodalomtörténész nem meglepő módon egy ponton arra invitálja az olvasót, hogy tegye fel (vagy be) kedvenc komolyzenei lemezét és közben merüljön el a kötetben. A huncut élvezet így kettős lesz, egyrészt – mint asszonyok a kútnál – jól megtudunk mindenfélét Bartók, Mozart, Chopin, Beethoven és hasonló gigantok szerelmi életéről, szerelmeiről, vágyaik beteljesüléséről, másrészt az adott hölgyek ihlette zenékkel cirógathatjuk hallójáratainkon keresztül agyunk érzékenyebb részeit. 
Mert a könyv tulajdonképpen egy protoeredet gyűjtemény, azaz egy olyan fűzér, melyből kiderül, hogy a közismert zeneműveknek milyen közük lehetett a szerzők aktuális nőihez. Lawrence nemcsak annak járt utána, hogy a legendás zenedarabok előtt és születése alatt milyen hölggyel volt nexusban mondjuk Beethoven, hanem arra is különös figyelmet fordított, hogy kielemezze, hogy ezekben a zeneművekben miként követhető nyomon a komponista múzsájának rózsaillatú lenyomata. Művészettörténet és szerelem, pajkosság és pajzánság, líra és erosz járnak itt kéz a kézben, amúgy a totális romantika és alkotói hevület feszültségekkel telve.