Ahogy az ismerkedésnek, úgy a szakításnak van művészete. Higgyünk Leiner Laurának, aki az Akkor szakítsunk! című regényében egyetlen mámoros és nem kissé veszekedős, fordulatos éjszakába tömöríti mindazt, amit „illik tudni” a szerelmi kapcsolatok végéről. Vagy… elejéről, netán folytatásáról.

Kép forrása

Nem tudom, hogy éppen most, hogy állunk mi magyarok a szerelmi szakítások nemzetközi szintű szondázott felmérésében, de gyanítom, hogy dobogós a helyünk. A honi virtus a legendás latin vérmérséklethez hasonló e tekintetben is, bár a szétszakadt kapcsolatok után talán kissé tovább ragadunk a búbánatban, mint mediterrán barátaink.
Az Akkor szakítsunk! egész pontosan egy szilveszteri éjszaka története, mely elég vad és elég megfejthetetlen elsőre ahhoz, hogy azt gondoljuk, ez már csak így szokott lenni. Lia és Norbi ugyan egy nemrég szétment pár, de mégis bevállalják, hogy együtt mennek el barátaikkal egy szilveszteri buliba. A város másik végén lévő helyszínre tartva aztán gyorsan a felszakadnak a még be sem hegedt sebek, az exek máris megadják a történet alaphangulatát és akkor hol van a végcélpont, a szilveszteri party helyszíne, ahol csak úgy hemzsegnek a párkereső pasik és csajok… 
Az Akkor szakítsunk! egy különös és felkavaró hangulatú történet, amolyan road movie, melyben az elfogyasztott maligánok ugyanolyan befolyásoló szerepet játszanak, mint a szívekből feltörő szélsőséges érzelmek. Szerelem, vágyakozás, néha erőltetett, néha magától értetődő harsány jókedv, pezsgők, tombolás, féktelen férfiak és nők harca egymással. Leitner Laura hősei teljes fegyverzetben.