Két éve volt, hogy Erdős Virág Világító testek című különleges verseskötetéről adtam ajánlót, és akkor se volt nehéz dolgom, hiszen egy új műfaj friss hajtásaként köszönthettük a fura hangulatú fotográfiák által ihletett költeményeket. Az alkotótól ezúttal egy „színpadi játék” gyűjteményt kínálunk az olvasóknak. 

Kép forrása

Erdős Virág a középgenerációhoz tartozik, aki elsősorban novellistaként, illetve költőként bűvölte el a nagyérdeműt. Ezúttal azonban egy olyan kötetére hívjuk fel a figyelmet, melyben színpadra szánt drámákat találunk, szám szerint pedig négyet. A merénylet, a Biblia, a Mara halála és a Madarak című művek egyszerre közhelyesen fonák, realista, szürreális történetek a mai magyar rögvalóság abszurditásairól. A szerző, ahogy tette ezt más műveiben, ezekben a drámákban is a hétköznapi monotónia alapigazságtalanságait vegyíti a legegyszerűbb és legmagasabb erkölcsi alapvetések közti feszültségekkel. A merénylet című darab egy budapesti buszos robbantás utáni nyomozásról szól, melyben számos túlélő és még több leszakadt emberi testrész között keresik a történések eredőjét a szereplők, miközben önmagukra találnak. A Biblia című drámában Erdős egy mindenképpen ultramodern színpadképből, egy háromemeletes, emeletenként három-három kisszínpadi szcénából álló álmot tervezett. Ebben az ótestamentumi alapjelenetektől az újszövetségi ismert fejezetekig tartó ókor történeti ívet mutat be, erősen parodisztikus hangvétellel. A Mara halála című műben a családi élet abszurd apokalipsziséről mesél az író. A káosz-szerű állapotokat jól jellemzi az apa monológjának egy részlete: „… most itt állok ötvenhat évesen, depressziósan és mániákusan, családostul és boldogtalanul, egy velejéig mocskos, és szinte már a botránykozásig rendetlen lakásban, ráadásul összezárva egy szörnyeteggel, akit állítólag én nemzettem és aki most láthatólag a világmindenség elpusztítására szövetkezett.” A kötet negyedik részében található a Madarak című dráma, melyet a szerző így vezet be: „A másodperceken belül bekövetkező világméretű madárinfluenza-járvány több százmillió-billió áldozatának emlékére”, jelezve ezzel a műben felvonultatott ugyancsak végítéletre mutató állapotokat és az azokban szerencsétlenkedő szereplők tragikomikus végtusáját.