Orgonaépítők
Egy orgonaépítő család műhelytitkaiba avatja be az olvasókat A Pazsiczky-hagyaték címmel megjelent kötet. A könyv a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoportjának kiadásában, a magyar egyházzene történeti forrásait feltáró Musica Sacra Hungarica sorozat részeként lát napvilágot.

Kép forrása
A Felvidék egyik jelentős orgonaépítő műhelye mintegy kétszáz új hangszert készített négy nemzedéken át, a 18. század közepétől a 19. század végéig. A közelmúltban felbukkant mintegy nyolcvan darabos hagyaték nemcsak a Pazsiczky család, hanem egyúttal a magyarországi orgonaépítészet történetének is különleges dokumentuma. A hagyaték jelentősége rendkívüli, hiszen a hagyományos kézműves orgonaépítés korából, a 19. század vége előtti időből hasonló gyűjtemény hazai mestertől eddig nem volt ismert. Meghatározó része az a csaknem félszáz ajánlati orgonarajz, amelyek a Pazsiczkyak bútorműves tevékenységének teljes utolsó évszázadát átfogják. Többségükön olyan orgonaszekrények ábrái szerepelnek, amilyeneket a műhelyben már a 18. század utolsó harmadában is készítettek, a könyv tehát bemutatja a késő barokk hagyomány továbbélését is a 19. század végéig. A rajzokon jól látható, hogy a szekrényeket néhány formai elem készletszerű felhasználásával, társításával, mintegy elemes bútorként tervezték meg.
A hagyatékban található az 1757-ben megkezdett, de később elveszett szlovák nyelvű műjegyzék 19. századi kéziratos másolata és kiegészítése, amelynek elemzése először ad pontos képet a Trencsén megyei műhely tevékenységének változásairól, területi kiterjedéséről.
A kétszáz hangszernek mára mintegy ötöde maradt fenn, részben töredékesen, főként a mai Szlovákia területén. Magyarországon a Pazsiczkyak munkájával napjainkban Esztergomban, Pusztaszabolcson és Szobon találkozhat a közönség.
További különlegesség, hogy a családi dokumentumok segítségével sikerült a rajeci anyakönyvekből azonosítani a négy nemzedék orgonaépítőinek többségét, és vázlatosan megrajzolni az eddig ismeretlen Pazsiczky-családfát.
A magyar, szlovák és német nyelvű kötetet Hock Bertalan orgonaművész és Enyedi Pál, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének tanára szerkesztette igényes, képekkel teli, reprezentatív formában.

Kép forrása
A Felvidék egyik jelentős orgonaépítő műhelye mintegy kétszáz új hangszert készített négy nemzedéken át, a 18. század közepétől a 19. század végéig. A közelmúltban felbukkant mintegy nyolcvan darabos hagyaték nemcsak a Pazsiczky család, hanem egyúttal a magyarországi orgonaépítészet történetének is különleges dokumentuma. A hagyaték jelentősége rendkívüli, hiszen a hagyományos kézműves orgonaépítés korából, a 19. század vége előtti időből hasonló gyűjtemény hazai mestertől eddig nem volt ismert. Meghatározó része az a csaknem félszáz ajánlati orgonarajz, amelyek a Pazsiczkyak bútorműves tevékenységének teljes utolsó évszázadát átfogják. Többségükön olyan orgonaszekrények ábrái szerepelnek, amilyeneket a műhelyben már a 18. század utolsó harmadában is készítettek, a könyv tehát bemutatja a késő barokk hagyomány továbbélését is a 19. század végéig. A rajzokon jól látható, hogy a szekrényeket néhány formai elem készletszerű felhasználásával, társításával, mintegy elemes bútorként tervezték meg.
A hagyatékban található az 1757-ben megkezdett, de később elveszett szlovák nyelvű műjegyzék 19. századi kéziratos másolata és kiegészítése, amelynek elemzése először ad pontos képet a Trencsén megyei műhely tevékenységének változásairól, területi kiterjedéséről.
A kétszáz hangszernek mára mintegy ötöde maradt fenn, részben töredékesen, főként a mai Szlovákia területén. Magyarországon a Pazsiczkyak munkájával napjainkban Esztergomban, Pusztaszabolcson és Szobon találkozhat a közönség.
További különlegesség, hogy a családi dokumentumok segítségével sikerült a rajeci anyakönyvekből azonosítani a négy nemzedék orgonaépítőinek többségét, és vázlatosan megrajzolni az eddig ismeretlen Pazsiczky-családfát.
A magyar, szlovák és német nyelvű kötetet Hock Bertalan orgonaművész és Enyedi Pál, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének tanára szerkesztette igényes, képekkel teli, reprezentatív formában.
Egypercesek

Jókai Mór hagyatéka a digitális térben
Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
Könyvtári rendszerünk lelke
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Boncasztalon a Hail Mary küldetés
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig