Mindig mindenkit le kell énekelni
A komolyzenei világ közel harminc éve ragyogó csillaga, a szoprán énekes Lukács Gyöngyi önéletrajzi könyvet írt Énekes álarc nélkül címmel. A hazai és nemzetközi színtereken is nagyban elismert művész a tőle megszokott kedves és kifinomult intelligenciával ír eddigi gazdag pályafutásáról, alkotói munkájáról és magánéletének fejezeteiről.

Kép forrása
Így utólag azt is elmondhatjuk Lukács Gyöngyi önéletrajzi könyvéről, hogy akinek ilyen szép és gazdag az élete, annak mindenképp közzé kell tennie azt, hogy jó tanulság legyen mindenki számára. A rendkívüli tehetséggel, szorgalommal megáldott énekes a magyar operatörténelemben először, húsz évesen állhatott a színpadra. A fiatalon már kimagasló tudású, egyedülállóan tehetséges énekes pályáját – derül ki a kötetből – főként édesanyja és tanárai indították el, amikor felfedezték, hogy micsoda kincs rejtőzik benne. A folytatás is sajátságos volt, hiszen – a győri konzervatórium elvégzése után – magyar ösztöndíjasként a moszkvai Csajkovszkij Akadémián diplomázott. Innen datálódik házassága is, melyet egy örmény fiatalemberrel kötött, akitől két gyermeke született.
Művészeti tevékenysége öt földrész minden jelentős metropoliszának nagyszínpadára eljuttatta. A kötetben a magánéleti és pályafutásbeli epizódok mellett az énekes-szerző bepillantást enged a drámai szoprán éneklés fejlődési, tanulása, illetve professzionális hátterébe, kulisszatitkaiba. A könyv alapján kirajzolódik előttünk egy rendkívül elszánt, alkotói világa iránt végtelenül alázatos, de akaratos, szorgalmas, kötelességtudó egyéniség karaktere, aki tulajdonképpen mindent feláldozva meghódította a nagyvilág operakedvelő közönségét és szakmai köreit. Lukács Gyöngyi egy nemrégiben adott interjúban így határozta meg sikerének titkát: „Soha nem törleszkedtem, nem ajánlgattam magamat. Ért emiatt kezdetben hátrány, de magammal békén éltem. Ha nyitottabb vagyok, barátkozóbb, esetleg minden könnyebben ment volna. Moszkvai tanárnőm azt tanácsolta: mindig mindenkit le kell énekelni. Annak, aki egyenes úton jár, nincs más választása, ha eredményes akar lenni.”

Kép forrása
Így utólag azt is elmondhatjuk Lukács Gyöngyi önéletrajzi könyvéről, hogy akinek ilyen szép és gazdag az élete, annak mindenképp közzé kell tennie azt, hogy jó tanulság legyen mindenki számára. A rendkívüli tehetséggel, szorgalommal megáldott énekes a magyar operatörténelemben először, húsz évesen állhatott a színpadra. A fiatalon már kimagasló tudású, egyedülállóan tehetséges énekes pályáját – derül ki a kötetből – főként édesanyja és tanárai indították el, amikor felfedezték, hogy micsoda kincs rejtőzik benne. A folytatás is sajátságos volt, hiszen – a győri konzervatórium elvégzése után – magyar ösztöndíjasként a moszkvai Csajkovszkij Akadémián diplomázott. Innen datálódik házassága is, melyet egy örmény fiatalemberrel kötött, akitől két gyermeke született.
Művészeti tevékenysége öt földrész minden jelentős metropoliszának nagyszínpadára eljuttatta. A kötetben a magánéleti és pályafutásbeli epizódok mellett az énekes-szerző bepillantást enged a drámai szoprán éneklés fejlődési, tanulása, illetve professzionális hátterébe, kulisszatitkaiba. A könyv alapján kirajzolódik előttünk egy rendkívül elszánt, alkotói világa iránt végtelenül alázatos, de akaratos, szorgalmas, kötelességtudó egyéniség karaktere, aki tulajdonképpen mindent feláldozva meghódította a nagyvilág operakedvelő közönségét és szakmai köreit. Lukács Gyöngyi egy nemrégiben adott interjúban így határozta meg sikerének titkát: „Soha nem törleszkedtem, nem ajánlgattam magamat. Ért emiatt kezdetben hátrány, de magammal békén éltem. Ha nyitottabb vagyok, barátkozóbb, esetleg minden könnyebben ment volna. Moszkvai tanárnőm azt tanácsolta: mindig mindenkit le kell énekelni. Annak, aki egyenes úton jár, nincs más választása, ha eredményes akar lenni.”
Egypercesek

Olvasni jó, és hallgatni is!
Hiánypótló gyerekirodalmi műsor indul a radiocafén
Könyvtolvajok Hollandiában
Grúz bűnszervezet lopja az európai könyvtárak értékes könyveit
Felbecsülhetetlen kincsre bukkantak
A könyvtár nem is tudta, milyen érték lapul a tárolóban