Szomorkás, lehangolt, depressziós életeket még senki nem ábrázolt az irodalomban ilyen könnyed vidáman – mondhatnánk Muszka Sándor erdélyi magyar író, költő A lusta dög című kötetéről. Az idén harmincnyolc éves alkotó a fiatal generáció tagjaként is csak a korábbiakra – talán Krúdyra, talán Tersánszkyra vagy talán Berda Józsefre – utalva írta meg egyszerre mókás, egyszerre melankolikus novelláit, melyeket most egybefűzve foghat kezébe az olvasó.

Kép forrása

A mai székelyföldi irodalom egyik új titánja kétségtelenül az a Muszka Sándor író, költő, aki a Kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör alelnökeként és az Echinox magyar oldalak szerkesztőjeként is dolgozott már, mielőtt a Kolozsvári Literátor Klub egyik vezetője lett. De ez még 2005-ben volt, A lusta dög pedig tavaly májusban jelent meg és már sokan várták. Várták, mert Muszka tulajdonképpen ebben a friss kiadványában folytatta az előző könyvében megismert novellák hőseinek, így például az öregsége, szenilitása miatt már megváltozni képtelen, egyszerűségében bölcs Sanyi bá kalandjait. Mellé állította a mindenképpen rokonszenvesebb, bár kétségtelenül szerencsétlenebb Szilveszter Dániel alanyi költőt, aki világfájdalomtól átitatott mindennapjait Flekkenfalván éli meg, akárcsak Sanyi bá. 
Ha mondhatjuk, akkor mondjuk: Muszka Sándor ezzel a kötetével egy lényegesen új periodust nyitott, hiszen előtte főként versekkel, egypercesekkel hozakodott elő az Ennyi, ha történt, a Mi nem lóg, ha áll, a Múzsák trágyás szekérrel és a Sanyi bá című köteteiben. A lusta dög egy különösen vicces, hangulatos, helyenként meseszerű stílusban fogant történetfüzér, amúgy rendkívül szomorkás, depressziós, már-már tarrbélás-feelingekről, be nem teljesült álmok utáni életről, meg nem valósult elképzelések okozta traumatizáltságokról, mindennapok rögmagyar emésztődéséről, a kisszerűség nagyszerű bolondériájáról. Egyszóval a tehetetlen kisemberről, melynek belső élete hömpölygő mikrokalandjait ezúttal is Csillag István érzékletes rajzai teszik átélhetőbbé az olvasó számára.