Adrian Tchaikovsky Az idő gyermekei című regénye az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos fantasztikus irodalomban. Nem véletlenül kapta meg a szerző a rangos Arthur C. Clarke díjat 2016-ban. A sztori jól kitalált, ötletes és még el is gondolkodtat.

Kép forrása

A címben szereplő kérdés mellett talán érdemes azt is fel tenni, hogy milyen új világot. Különösen, ha elgondolkodunk Az idő gyermekei című sci-fi történetén és egy-egy komoly kijelentésén: „A hímek helyettesíthetők, mindig láb alatt vannak, mindig túl sokan vannak…” „Emberek vagyunk, Holsten. A fajirtáshoz értünk a legjobban…” „Hogy juthattunk el egyáltalán idáig, ha ennyi vadbarom születhetett a génállományunkból?” „Az emberek jól értenek a túlszaporodáshoz…”
Azért persze a filozofikus elmélkedés mellett a könyv igazán szórakoztató és bőven nyújt izgalmakat is.
A történet szerint az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten elkezdett kutatni új otthonát, természetesen a csillagok között. Az utazás során azonban az ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan az emberiség maradéka. Egy olyan bolygóra lépnek hőseink, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására. 
Persze ezzel az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ugyanis ellenőrizetlenül fejlődött, ami katasztrofális eredménnyel járt. Az egyáltalán nem lakatlan bolygó pedig így nem várja tárt karokkal az érkezőket. Az „Új Föld” uralkodó faja rémálommá változtatja az emberiség utolsó menedékét. 
A két civilizáció összecsap a túlélésért, és mindkettőnek meg kell fontolnia, hogy mit is tehet meg annak érdekében, meddig mehet el. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az „Új Föld” birtokosa.