Nógrád megyében, Budapesten és Szlovákiában öt helyszínen emlékeznek Mikszáth Kálmánra, születése százhetvenegyedik évfordulóján.

Kép forrása

Salgótarjánban és Balassagyarmaton Nógrád megye nagy szülöttje szobrainál tartanak megemlékezéseket. Salgótarjánban Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója, Balassagyarmaton Lengyel Ágnes, a Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumának igazgatója mond ünnepi beszédet.
A fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeumban Péliné Bán Éva mutatja be az Arany-kiállítást, majd a résztvevők a Mikszáth téri szoborhoz sétálnak, ahol egy-egy szál virágot helyeznek el.
A felvidéki Szklabonyán a Mikszáth Kálmán Emlékház előtti Mikszáth-szobornál Kovács Anna irodalomtörténész, a társaság elnöke mond ünnepi beszédet. Ezt a megemlékezést a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma szervezi, az ünneplőket Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója köszönti.
A Nógrád megyei Pásztón kétnapos emléknapot szervez a diákoknak a Mikszáth Líceum. Megnyitják az Arany János kora írott és képi forrásokban című kiállítást, előadás hangzik el Mikszáth és Arany címmel, foglalkoznak Mikszáth Kálmán művészetével. Mikszáth-kupa néven röplabdatornát szerveznek, megkoszorúzzák a pásztói Mikszáth-szobrot és az emléktáblát. A program keretében rendezik a Mikszáth-napi Prózamondó Verseny döntőjét a Teleki László Művelődési Ház nagytermében, és A kétszáz éves bárd címmel bonyolítanak irodalmi vetélkedőt.
Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született az akkor még Nógrád megyei Szklabonyán. Jogászként egy balassagyarmati ügyvédi irodában dolgozott, de író akart lenni. Már a Pesti Hírlap újságírója volt, amikor 1881-ben megjelent a Tót atyafiak című novelláskötete, írói hírnevét pedig végleg megalapozta következő műve, A jó palócok. A Beszterce ostroma, a Különös házasság vagy A Noszty fiú esete Tóth Marival című regények szerzője Budapesten halt meg 1910. május 28-án.