Az örökségéért, a hagyatékért, idejekorán apai generációját nyaggató fiatal nemzedék erkölcsi bukásáról szól az Én és Kaminski című regény. Kevés író merte felvállalni ezt az ítészi szerepet, mely végre rendet tesz a korosztályok mai vívódásaiban, Daniel Kehlmann megtette. Zseniális műve nemhiába keltette fel Wolfgang Becker érdeklődését, aki meg is rendezte a történet filmes változatát.

Kép forrása

A 20. század legnagyobb festőinek árnyékában alkotó, ugyancsak klasszikus Manuel Kaminski öreg napjait éli az Alpok egyik szép és eldugott szegletében. Egy fiatal, túlon-túl ambiciózus újságíró úgy dönt, hogy az élete utolsó szakaszában vegetáló idős alkotót behálózza és megírja élete történetét. A gátlástalan újságíró titokban abban reménykedik, hogy Kaminski valóban utolsó idejét éli, s hamarosan meghal, így az által írt életrajzi könyv hatalmas siker lesz. A beteg és vak festő belegyezik, hogy együtt tegyék meg Európa szép vidékein, városain keresztül az utat, hogy felidézzék az alkotói és magánélet legfontosabb, legszebb állomásait. Az újságírónak az út során azonban rá kell jönnie, hogy az agg Kaminskit kemény fából faragták és nem adja egykönnyen az „örökséget”, vagyis az élettörténetében rejlő titkokat, tapasztalatokat, fontos részleteket, bölcseleteket, tanulságokat. A regény fontos elszámolás mai európai identitásunk és az azzal élő különböző generációk egymáshoz való viszonyának rendezésében, értelmezésében. A könnyen szerzett pénz és dicsőség talmi célja helyett az igazi szívbéli, szellemi és lelki emberi értékekhez való ragaszkodást középre állító regényről 2003-as megjelenésekor dicshimnuszokat zengett az irodalmi kritikusok zöme. A szerzőt azonnal a német nyelvű irodalom új titánjának nevezték, könyvei az irodalmi bestsellerlisták élén szerepeltek. A müncheni születésű Kehlmann 1981-től Bécsben él, itt kezdte szépirodalmi és újságírói pályafutását. Népszerű regényeiért és irodalomtudományi munkásságáért számos nemzetközi és országos elismerést kapott, az Én és Kaminski legfontosabb műveinek egyike.