A filmművészet szempontjából is jelentős korszakban vagyunk, erre reflektál új kötetével Győrffy Iván filmkritikus és kultúrtörténész. A teljes címén Az élet kísértése – Filmek könyve a szerzőtől ajánlottan egy speckó szakkönyv, ami ugyan nem a teljesség igényével készült, mégis jól jelzi a filmes alkotások legutóbbi tizenöt évének legfontosabbjait: külföldi és magyar produkciókat, rendezőket, színészeket, folyamatokat, filmes eseményeket.

Kép forrása

Szóval az van, hogy elkészül egy mű, aztán arról újabbak születnek, melyekről szintén készít valaki valamit. Akció, reakciót, kép tükörképet, kontra rekontrát generál, hogy Fedák Sárit ne mondjak. Így jártam én is, aki arról kívánok írni, hogy valakik valamikor készítettek egy csomó jó filmet, amiről valaki most írt egy könyvet, amiről valaki írt egy kritikát. Pedig alapvetően nem ez lenne a cél, viszont rém érdekes ez a láncreakciós.  
Győrffy Iván filmkritikus, kultúrtörténész Az élet kísértése című új, már a 21. században készült magyar és külföldi filmekről írt esszékötetére csapott le több szakíró is, akik közül egy így fogalmazott a Győrffy kötetében találhatókról: „A filmek sokszor csak ürügyül szolgának, hogy a szerző valami másról írjon.” Nem akarom ezt a kardlapozást megerősíteni, inkább arra hívnám fel a tisztelt olvasó figyelmét, hogy a külhoni alkotások mellett a valóban figyelemre méltó fellendülést megélő magyar film is tényleg méltó arra, hogy több figyelmet kapjon, akár esszékötetek formájában is. Győrffy könyve pedig erről a figyelemről szól, egy olyan, hol kevésbé, hol erősebben szubjektív megközelítéssel, értelmezéssel, mely szerintem még bőven belefér az értés-hozzáértés kategóriájába. A hatvan kritikai írást tartalmazó kötet a fontos filmekre hívja fel a figyelmet azzal, hogy körüljárja azokat. Olyan mesterekkel kapcsolatban értekezik Győrffy Iván, mint többek között Roman Polanski, Woody Allen, Pedro Almodóvar, Mike Leigh, Wes Anderson, Szabó István, Török Ferenc, Szász János, Mundruczó Kornél vagy az immár Oscar-díjas Nemes Jeles László.