A vajdasági Magyarkanizsához kötődik Tékiss Tamás író, aki a 88. Ünnepi Könyvhétre jelentette meg Samu sejti című ifjúsági regényét. Talán nem mindenki tudja, hogy ez a bácskai település milyen neves magyarokat adott a világnak, így Tékiss nincs egyedül hírnevével, hiszen innen indult többek között Dobó Tihamér festő, Szeles Mónika teniszező vagy Lékó Péter sakkbajnok.

Számos prózai szerző mutatta már meg a világnak, hogy miként látják a gyerekek a világot, egészen pontosan a felnőttek világát. A Samu sejti is ezt a nézőpontot kínálja fel az olvasóknak. Akik pedagógiával foglalkoznak, vagy több gyermeket is felneveltek, tudják, hogy a gyermeki egyszerűség valójában egy rendkívül gazdag, fantáziadús, élénk belső világ és mi felnőttek vagyunk azok, aki korábbi belső gazdagsága visszatompult, leegyszerűsített, lebutított jelleget ad. Ennek az ellenfeszülésnek ad hangot regényében Tékiss Tamás, ahol politikáról, szerelemről, az élet fontosabb nagy témáiról, de akár halálról is szó esik. Egyfajta pszichoanalitikus tanulmány ez, amolyan reflexiószerű vizsgálati anyag, ahol a Kis Hercegből már megismert tisztaság és józanság, tisztesség és szépre való érzékenység szűri meg a felnőttek mocskos kis világát, stiklikkel és hazugságokkal, bizalmatlanságokkal teli zord élethordalékait. A szerző a kötethez adott fülszövegben megadott szerint nem szégyenlős, és nem is megalkuvó, hanem karakán módon fiatal, makacsul lázadó és nyersen szókimondó. Valahogy úgy, mint egy egészséges gyermek.