Néhány nappal ezelőtt fedeztem föl ezt a kis asztalkát Balatonakarattyán, az üdülőtelep közepén. Nagyon megtetszett. 

A jelenség mögött az a nyilvánvaló tény áll, hogy a hatvanas, hetvenes években épült balatoni nyaralók, a kor szókásának megfelelően, nem pusztán hétvégi ház szerepét töltötték be, de bizonyos fokig lomtárként is funkcionáltak. Persze, az értelmiségiek lomtára, mi másból állhatna, mint könyvekből. A tanáremberek, művészfélék, hivatalnokszerűségek nyaralói megteltek olvasott, félbehagyott, soha ki nem nyitott, de azért majd valamikor mindenképpen elolvasandó kötetekkel a felnövekvő, bibliofil utódok legnagyobb örömére. 
A könyvek most is ott sorakoznak a nyaralókban a polcokon, s amint a mellékelt fotó mutatja, egyfajta közkönyvtárrá nemesülve szolgálják immár az üdülőközösséget. Megjegyzem – ott nyaraló barátaink szerint – az akarattyai magaspart lakói valóban összetartó közösséggé váltak az idők során. Bizonyára sok hasonló (könyves) kezdeményezés járult hozzá összekovácsolódásukhoz. Gyanítom, a nyaralók polcain sorakozó kötetek – a kölcsönadások, strandon-felejtések, s amint látszik, újabban a mikro-könyvkínálati ötleteknek megfelelően – valamiféle véletlen rotáció szerint járják körútjukat a házak és lakók között. Szerintem e könyves-lánc nélkül nem is lenne itt semmiféle közösség…