Peer Krisztián dorogi születésű költő 42 című, új kötetének megjelenésében természetesen a nagy hír az, hogy az alkotó tizenöt év után ad ki frisset. A Douglas Adams rajongók persze félre is érthetik az egészet, hiszen az élet értelme után vájkáló kérdésre adott tudományos-fantasztikus, szürreális válasz szintén a 42-es szám. De ez egy másik történet. Most nézzük, mire megyünk Peer új verseivel, melyeknek már nagyon ideje volt megérkezniük. 

A korábban költészet mellett filmkészítéssel, színészettel, színházi rendezéssel, színdarab- és forgatókönyvírással, valamint dramaturgiával is foglalkozó Peer Krisztián Déri Tibor- és Füst Milán-díjat is kapott. Az új kötet, a 42, amely sorrendben a hetedik kiadványa Peer Krisztiánnak, egy régi szerelem, egy azóta elhunyt kedves iránt érzett szívbéli lobogás felelevenítése. A könyvben lévő versekből megismerhetjük Zsófit, a 15 éves korában elhunyt barátnőt, akit a költő most újra megidéz. A kötetről szóló interjúkból kiderül, hogy a címbéli 42, az a már betöltött évszám, mely az alkotónak megadatott, s amely születésnapi évforduló és a lány halálának évfordulója egybeesik. A költészet napjára időzített könyvpremier hangsúlyozta a költészeti útra való komoly visszatérést.  Szintén a kötet kapcsán adott nyilatkozatokban olvashatjuk, hogy a költő egy igen nehéz időszakon van túl, számos (ön)emésztő szakasz, „gyász, önvád, öngyűlölet” szakaszán. A mélység ugyanakkor áldást is jelentett, hiszen az onnan való feljutás, a költő „feltámadása” adta meg a 42 című kötet csillogó kincseit.