Hol lesz legközelebb a kis zöld emberke? Hova csapódnak be a holdi katonák nukleáris rakétái a Földön? Hogyan lesz hirtelen 1959-ből 1998? Hogy ezek a kérdések, hogyan függnek össze, az Philip K. Dick új kiadásban megjelenő, a Kizökkent idő című kötetéből derül ki.

Philip K. Dick egyik története sem egyszerű, de egyet sokan kiemelnek a híres regényei közül: a Galaktikus cserépgyógyász a legfurcsább Dick-sztori, ami az élet értelmét kutatja. Kissé azért egyszerűbb a Kizökkent idő regénye, ami azonban legalább annyira kedvelt a rajongók körében. A könyv először 1959-ben jelent meg, ám a magyar könyvpiacra csak 2004-ben érkezett Pék Zoltán fordításának köszönhetően. A kötet most viszont új kiadásban és felújított borítóval jelenik meg május 9-én ismét itthon. 
A történet főszereplője Ragle Gumm, aki igazán furcsa megélhetést választott. Abból él ugyanis, hogy egy helyi napilap pénzdíjas vetélkedőjén vesz részt. Mindennap azt kell megtippelnie, hogy „Hol lesz legközelebb a kis zöld emberke?”. Főhősünk úgy hiszi, hogy 1959-ben él, ám Gumm ’59-e pár vonatkozásban különbözik a mi 1959-ünktől: még gyártják például az 1948-as Tucker márkájú autókat, a Tamás bátya kunyhója csak nemrég jelent meg. Mindennél azonban furcsább, hogy különös dolgok is történnek Gumm körül. Eltűnik például egy üdítőárus, aki után csak egy darab cetli marad. De felbukkan a mi világunkból egy-két személy, tárgy, ami nem létezik, vagy már régen nincs Gumm világában. Így például egy cikk kerül elő Marilyn Monroe-ról. Közben egy saját készítésű rádióval kihallgat rádióadásokat Gumm, köztük a hadsereg pilótáinak beszélgetését is, amiben furcsa módon éppen az ő nevét emlegetik. 
Gumm ezek után megpróbálja elhagyni a kisvárost, de különféle akadályok miatt nem sikerül. Eljut viszont egy házig, ahol saját magát látja egy jövőbeli magazin címlapján az év embereként. A furcsa felismerés után újból megpróbálkozik a szökéssel, és ezúttal sikerrel is jár. Kijutva pedig rájön, hogy a „világa” egy mesterséges környezet, ami arra szolgál, hogy megvédje őt a valóságtól. 
A valóságban egyébként 1998-at írunk, a világban pedig éppen polgárháború folyik a Holdat lakó emberek és a földiek között. A holdi támadók nukleáris rakétákkal lövik a Földet, ám Gumm a „Hol lesz legközelebb a kis zöld emberke?” játékhoz hasonlóan, meg tudja jósolni, hogy hova várhatók a lövedékek. Ezzel a képességével pedig a földi hadsereget segíti. Pontosabban segítette, egészen addig, amíg törölték az emlékeit és egy mesterséget „világba” zárták. Azt azonban nem tudni, hogy minderre miért volt szükség. Az egyik felvetés szerint Gumm maga kérte ezt miután belefáradt a feladatba. Egy másik teória viszont azt mondja, hogy kémkedett a holdiaknak és a Föld hadserege büntetésül törölte emlékeit.
Miután Gumm rájön, hogy ki is ő valójában és mi a valóság, úgy dönt, hogy a Holdat fogja segíteni a jövőben, mert szerinte a békére sokkal inkább hajlandóak a földieknél…